Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Baba

Egyedülálló anya vagyok és eszem ágában sincs randizni

Egy egyedülálló anya sokszor megkapja a kérdést, hogy mikor kezd el randizni, mikor ül vissza a lóra, mikor lesz már pasija. Azt gondolja a környezet, hogy az élet nem élet férj nélkül, és az egyedülálló anya biztos telesírja a párnáját, amiért nincs mellette férfi. Pedig szó sincs erről.

Nem nyilatkozhatok más egyedülálló anyák nevében, de akiket én ismerek, azok – velem együtt – kicsit sem forgolódnak álmatlanul éjjelente azért, mert nincs férfi az életükben. Sőt a többségünk kifejezetten megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy végre nincs egy nyomasztó párkapcsolat a nyakában. Mert azért ne felejtsük el: egy válást, gyerekekkel egyedül maradást megelőz egy rossz párkapcsolat, évekig nyűglődő házasság, aminek örülünk, hogy vége.

Eszünk ágában sincs rögtön újra igába hajtani a fejünket, randizni, tinderezni, ugrálni pasitól pasiig.

Az, hogy egyedülálló anya vagyok, az én döntésem, nem azért van, mert elhagytak, hanem mert kiléptem egy számomra rossz kapcsolatból. Talán ennek a következménye is az, hogy abszolút nincs bennem olyan vágy, hogy randizni akarjak. Egyszerűen nincs napirenden a kérdés. Inkább olyan dolgokkal töltöm az időmet, amik fontosak nekem. Például megtanulok saját magammal lenni. Olyan sok évig éltem párkapcsolatban, hogy még ha nem voltunk együtt fizikailag, akkor is lélekben már nem “én”, hanem “mi” voltunk. Most ezért rendkívül fontossá vált számomra, hogy újra csak “én” legyek, mielőtt bárki mással kapcsolatba kezdenék.

Szeretek egyedül lenni. Tudom, hogy akiknek párjuk van, legyintenek erre, hogy ez csak amolyan szingli önnyugtatás, pedig tényleg így van. Szeretem, hogy nem kell senkihez igazodni, egyedül meghozhatom a döntéseimet, nem kell elszámolnom a tetteimmel, csak a gyerekeimért vagyok felelős. Szeretem, hogy nincsenek viták és konfliktusok, és nem kell egyeztetnem a programjaimat senkivel. Szeretem, hogy annak ellenére, hogy kívülről úgy tűnhet, elvesztettem a szabadságomat azzal, hogy egyedül vagyok a gyerekeimmel, mégis sokkal függetlenebb és szabadabb vagyok, mint bármikor egy kapcsolatban.

Egyedülálló anya vagyok és eszem ágában sincs randizni

Úgy dekorálom a lakást, ahogy akarom, épp a minap festettem át a kanapéhuzatot, mert már nem tetszett, hogy kék. Azt ehetek, amit akarok, akkor jövök-megyek, amikor jólesik (és amikor valaki tud vigyázni a gyerekekre). Ha akarok, fennmaradok és horgolok egész éjszaka, és nem kell azon aggódnom, hogy nem tud tőlem aludni valaki más. Minden olyat megtehetek, amit nem szeretnék megtenni, ha együtt élnék egy másik emberrel. Például őrjönghetek a nappaliban a lányaimmal a Shaun the Sheep zenéjére anélkül, hogy valaki beszólna. Nem kérdőjelez meg senki, nem beszél le egy ruháról, mert túl nagy a dekoltázs, és úgy általában, imádom, hogy enyém az egész gardrób. Az összes piperecuccommal elboríthatnám a fürdőszobát, ha akarnám, csak azért nem teszem, mert akkor a gyerekeim játékai között kötnének ki a sminkes holmik.

Húszéves korom óta éltem párkapcsolatban, 17 évvel később már teljesen más ember vagyok.

Újra meg kellett tanulnom önálló felnőttnek lenni a válás után. Máshogy állok az élethez, főleg amióta megszülettek a gyerekeim, megváltozott a fontossági sorrendem. A randizgatás sosem volt az én műfajom, nem tudok egyszerre több vasat tartani a tűzben, nem megy az, hogy csak egy estére jöjjünk össze. Biztos ódivatú vagyok, de nem izgat, én nem így működöm. Vagy beleesek valakibe, vagy nem, és ha igen, akkor az hosszú távra szól.

Ugyanígy a szakításon sem tudom magam túltenni egy hét alatt, még akkor sem, ha én rúgtam fel a kapcsolatot, kell idő, hogy meggyászoljam az életemnek azt a szakaszát. Az pedig főleg nem szól a randizgatás mellett, hogy vaktában ellőjem a gyerekek melletti kevés szabadidőmet random idegen pasikra, akikkel lutri, hogy egyáltalán jól érzem-e magam azon az egy estén. Anyaként, felnőtt nőként már nincs kedvem, energiám, türelmem ahhoz, hogy alkalmi kapcsolatokkal üssem el az időmet.

Egyedülálló anya vagyok és eszem ágában sincs randizni

“De mi lesz a szexuális élettel? Ahhoz azért csak kell férfi.” Ezt megkapják az egyedülálló anyák rendszeresen. Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy idő után már egyáltalán nem hiányzik a szex, az agyunknak ez a része ki tud kapcsolni teljesen. Csak azért, hogy szex legyen, nem fogunk akármilyen pasikat beengedni a lábunk közé, annyira azért nem fontos. Pont a szex az a téma, ami ebben az élethelyzetben a legeslegutolsó helyre kerül. Ezzel és az egész párkapcsolat kérdéskörrel úgy vagyok, hogy majd lesz, ha itt van az ideje, addig meg nem tipródom rajta. Mert évek óta először vége szabadnak érzem magam, van három csodálatos gyerekem, fantasztikus barátaim, családom, akiktől annyi szeretetet kapok, mint egy pasitól eddig még soha. Egy férfi most nem fér bele a képbe, de ettől még teljes az életem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top