Amit mondunk a gyermekeinknek – nemcsak szavakkal, de tettekkel, testbeszéddel, hangsúllyal is –, hatással van rájuk. Valahol mélyen eltárolják szavainkat, ott, ahol az önértékelésük, önbizalmuk, “elég vagyok”-érzésük, félelmeik, kétségeik és önszeretetük fejlődik. Nem arról van szó, amit az amerikaiak hamiskás önbizalma jelent, hogy mindenki a világ legkülönlegesebb embere lenne, mert az nyilván lehetetlen. Ha mindenki a legkülönlegesebb lenne, akkor végül is senki sem lenne kicsit sem különleges. Bár hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az én gyerekeim aztán tényleg a világ legszebbjei, legokosabbjai és leglegjei, de azért nem nyomom beléjük az önbizalomkampányt ebben a szellemben.
Viszont egészséges önbizalomra, önszeretetre szükségük van, ezért meg kell válogatnunk nekünk, szülőknek a szavainkat. Nem azt kell sulykolni beléjük minden meggyőződés nélkül, hogy “bármi, de tényleg bármi, akár még az amerikai elnök is lehet belőled, fiam”, hanem inkább csak a szeretet nyelvén kellene beszélni hozzájuk. Az őszinteség nyelvén. A kedvesség nyelvén. Olyan szavakkal, amik erősítik, bátorítják, nem pedig lehúzzák őket. Annyi pont elég lesz az egészséges önbizalomhoz, önszeretethez.
Ebben a szellemben gyűjtöttem olyan szeretettel teli szavakat és mondatokat, amiket sokkal gyakrabban fogok mostantól mondani a gyerekeimnek. Olyan szavakat és mondatokat, amiket minden gyerek érdemelne.
- Rendben van, hogy mérges vagy. Segítek megnyugodni.
- Rendben van, hogy szomorú vagy. Üldögélek itt melletted.
- Rendben van, hogy csalódott vagy. Én is átéltem már.
- Rendben van.
- Szeretem, hogy olyan vagy, amilyen.
- Fontos vagy nekem.
- Figyelek.
- Itt vagyok.
- Nem neked kell engem boldoggá tenned.
- Igen, nézem, ahogy játszol.
- Igen, játszom veled.
- Igen, szívesen heverek itt veled.
- Jókedvem lesz tőled.
- Hiszek benned.
- Bízom benned.
- Meg tudod csinálni.
- Nem vagy tökéletes, ahogy én sem.
- Köszönöm.
- Büszke vagyok rád.
- Örülök, hogy itt vagy velem.
- Hibázni ér.
- Ráérsz.
- Erős vagy.
- Büszke vagyok, hogy én vagyok az anyukád.
- Bátor vagy.
- Nem haragszom.
- Sírj. Hadd jöjjön ki az összes könny.
- Sokat gondoltam rád nap közben.
- Hiányoztál ma.
- Rendben van, ha meggondolod magad.
- Nyugodtan kérj segítséget.
- Hallgatlak.
- Látlak.
- Sajnálom.
- Jobbá teszed az életem.
- Képes vagy rá.
- Értékes vagy.
- Számítasz nekem.
- A gondolataid nem te vagy. Elmúlnak.
- Szeretlek, mindig, úgy, ahogy vagy.
Remélem ezeket a mondatokat, szavakat el tudom ültetni a gyerekeim szívében annyira mélyen, hogy amikor egy nap megkérdőjelezik önmagukat, az értékeiket – az első szerelmi csalódáskor, az első bukáskor, vagy ha csak kudarc éri őket –, akkor megsúgják nekik a helyes válaszokat. Talán a belső hangjukká alakulnak a szavaim, és magabiztosabban állnak majd az élet viharaiban.
