A szuperérzékeny emberekről Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok? című könyvében alaposan tájékozódhatunk általánosságban, de érdemes kitérni külön az anyukákra. Egy szuperérzékeny nő, amikor anyává válik, konfliktusba kerül önmagával, mert a gyerek érdeke ütközik a saját érzékenységével.
- Ingermentes környezet utáni vágy
- Gazdag és bonyolult belső élet
- Erős reagálás mások hangulataira, érzelmeire
- Rendkívüli lelkiismeretesség és maximalizmus
- Félelem attól, hogy mások nem fogadják el
- A jobb agyfélteke dominanciája miatt kreatív gondolkodás
- Ingerlékenységgel, szétszórtsággal reagálás az éhségre
- A durva dolgoktól és az erős zajoktól való irtózás
- Versenyhelyzetben, illetve nyomás alatt bizonytalan teljesítmény
- Hajlam szénanáthára, pollenallergiára és bőrkiütésekre
- Erősebben hatnak rá az izgatószerek (pl. koffein)
- Gyorsan átlátja a helyzeteket, és mindig tudja, merre tart
- A szuperérzékenyek által preferált szakmák: író, történész, művész, kutató, bíró, teológus, filozófus, gyógyító, kis csoportokat vezető pedagógus
Minden ötödik ember rendelkezik az öröklött szuperérzékenységgel.
Ezért valószínűleg a környezetedben ismersz olyat, akire ráillenek a jellemzők, csak eddig maximum hangulatembernek tartottad az illetőt. Az ismerettségi körömben nemrég derült ki számomra az egyik anyukáról, akinek van egy kétéves kisfia, hogy szuperérzékenységgel küzd.
Ahogy elmesélte, mindig egy kicsit másnak érezte magát, gyerekként szégyenlősnek mondták, de nem igazán fért bele az introvertált fogalmába, mert közben szeretett emberek között lenni, csak épp pár óra alatt kimerült tőlük. Túlterhelődött a sok ingertől. Megtanult együtt élni a szuperérzékenységével, de az anyaság új kihívások elé állította. Most már tudja, el kell fogadnia, hogy ő sosem lesz az az anya, aki órákat tölt a játszótéren a gyerekével, és aki jól viseli a gyerekek állandó alapzaját.
Számára a következő hat dolog a legnagyobb kihívás szuperérzékeny anyaként:
1. Az anyukás találkozók kimerítőek
Szomszédoláskor, amikor a nappaliban egyszerre több gyerek is van, akkor nemcsak az a probléma, hogy nagy lesz a felfordulás, hanem sokkal nagyobb megterhelést jelent egy szuperérzékeny anyukának, hogy felnőtt beszélgetés közben kell a gyerekre is figyelnie. Akar ismerkedni más anyukákkal, csak szeretné, ha kicsit kevesebb ideig tartana egy ilyen találkozó.
2. Nem várja, hogy kiszabaduljon otthonról
Nem azért, mert unalmas vagy otthonülő lenne, csak annyira kimeríti a gyerekről való gondoskodás egész nap, hogy már csak egy jó alvásra vágyik, nem arra, hogy még elmenjen éjszakázni egy buliba. A nap végén sokkal nagyobb szüksége van a csendre, mint egy átlagos szülőnek.
3. Mindent felfokozottan érez
Mások érzelmeit is megérzi azonnal. Ha valaki idegesen lép be a szobába, őelőle nem tudja elrejteni egy mosoly mögé az érzéseit. Így aztán egy gyerek mellett abszolút túlterhelődik, hiszen a gyerekek képesek egyik pillanatról a másikra a legvégletesebb érzelmeket felsorakoztatni. Anya pedig mélyen empatikus, ezért gyorsabban is merülnek le a tartalékai.
4. A negatív hírek mélyebben érintik
Ha egy olyan gyerekről szólnak a hírek, akinek baja esett, akkor nem tud mit csinálni, rögtön a saját gyereke jut eszébe, és nagyon könnyen reménytelen vagy depresszív érzéseket élhet át. A saját érdekében inkább távol tartja magát a világ eseményeitől, nem olvas újságot, nem néz híradót, hogy ne boruljon ki a gyermeke előtt.
5. A túl sok program nem szórakoztató
Gyakran érez bűntudatot, mert nem viszi ezerfelé a gyerekét különböző programokra, családi napokra, de az esetek többségében nem vágyik el otthonról hétvégén. Persze nem csak ülnek a kanapén a fejükből kibámulva, hanem megteremtik maguknak a szórakozást, csak távol a túl sok ingertől, zajtól és embertől.
6. Szereti a gyerekét de sok pihenőre van szüksége
Mélyen szereti a gyerekét, de nem tud vele lenni egyfolytában, ahogy egyre nagyobb, úgy fárad el sokkal hamarabb tőle. Követni is nehéz számára, hogy mindenre felmászik, folyamatosan hangot ad ki, és hogy közben ugrásra készen kell állnia, hogy mikor kell a gyerek életét megmentenie. Egy átlagos anyának is végtelenül kimerítő egy pici gyerek terelgetése, ezt kell megszorozni egymillióval és akkor már értjük is, mit él át egy szuperérzékeny anyuka. Szüksége van arra, hogy megpihenjen az idegrendszere, hogy kicsit a gyerek nélkül legyen ideje csak hallgatni a csendet.
A legnehezebb a szuperérzékenységben az anyuka elmondása szerint valahogy úgy alakítania a napjait, hogy estére is maradjon benne annyi energia, hogy türelemmel és teljes figyelemmel legyen a gyermeke iránt. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza esténként, amikor a kisfia végre elalszik, nem azért, mert nem akarna vele lenni, hanem mert addigra úgy érzi, teljesen lemerült minden belső ereje, és kell neki az éjszakai gyerekmentesség, hogy másnapra feltöltse az energiáit, és jó anya tudjon lenni.
