Amiről azt gondoltam, másként fogom csinálni anyaként, de tévedtem

Van olyan, amit az anyaságod előtt elhatároztál, hogy másképp csinálsz majd, mint az édesanyád, a barátnőd vagy az ismerősöd? Sikerült? A jól eltervezett nevelési metódus helyett a valóság sokszor másként köszön vissza az életünkben, de nem biztos, hogy ez baj!

nlc

Édesanyaként a legjobbat szeretnéd a gyerekednek, így érthető, hogy feltérképezed a környezeted hibásnak vélt nevelési módszereit, és szilárd elhatározásra jutsz: te másképp fogod csinálni. Aztán megtörténik a csoda, anyává válsz, és borul minden addigi terved.

Amiről azt gondoltam, másként fogom csinálni anyaként, de tévedtem

Te és a precízen felépített terveid az anyaság előtt

Amikor az anyaságra készülsz, és mindennél nagyobb kíváncsisággal és szeretettel várod gyereked világrajövetelét, a kételyek mellett megszületik benned az elhatározás: te jól fogod csinálni, és ezt nem bízod a véletlenre! Minden tőled telhetőt megteszel, szakkönyveket bújsz, felkutatod az összes hitelesnek, hasznosnak gondolt babairodalmat, majd nem telik el sok idő, és már nem létezik olyan internetes oldal, ahol ne olvastad volna a legutolsó kommentet is.

Az elméleti tudásod egyre csak nő, határozott elképzelésed van szinte minden anya-gyerek élethelyzet megoldásáról, arról, hogy mit fogsz tenni, ha az éjszaka közepén felsír majd a kicsi, ismered a “vedd fel a gyereket és öleld magadhoz” tábort, de a másik oldalt is, akik az önmegnyugtatás és a síró gyerek ágyban hagyása mellett voksolnak. Tudni véled, hogy a pelenkázás bizonyos trükkök, figyelemelterelő hadműveletek bevetésével nem is olyan nagy ördöngösség, és látod magad előtt, ahogy aggodalmak nélkül hagyod, hogy a barátnőid is ringassák a kicsit.

Vizualizálod, ahogy okosan kihasználsz minden pillanatot a pihenésre, amíg a babád is alszik, és tudod, te bizony nem leszel leharcolt anya: nem hagyod veszni a nőiességedet, hiszen olvastad, hogy szokott ez történni, így fel tudsz készülni, szervezés kérdése az egész. Elhatározod, ahogy cseperedik majd életed értelme, olyan anya leszel, aki megtalálja a helyes egyensúlyt a barátnő és az óvó anya között, hagyod, hogy kiteljesedjen, nem félted túl, hiszen megírták a szaklapok, vagy a saját bőrödön tapasztaltad édesanyád legnagyobb szeretete ellenére is, hogy mennyire káros lehet ez. Egyszóval egy élő lexikon vagy, és alig várod, hogy a gyakorlatban is bizonyíthasd, te felkészültél.

A valóság

A jól eltervezett pillanatok, az elméleti tudás abban a pillanatban omlik össze, ahogy megérkezik a kis jövevény, aki szabályokat, statisztikákat és babairodalmat nem ismerve akkor és úgy sír, hogy fogalmad sincs mit kellene tenned. A pelenkázás sem működik valamiért olyan flottul, ahogy azt elsőre gondoltad, de ezt ítéled meg a legkisebb gondodnak, miközben a fejed szinte lebicsaklik a kialvatlanságtól.

A szülés gyönyörű élményéből a fájdalomra is emlékszel, a gátmetszés helye még ma is fáj, és két sírás között az is felsejlik, mintha a távoli múltban szexuális életed is lett volna, de erre most csak legyintesz. A pici mellett is mindig ápolt, nőies és kiegyensúlyozott anya képet pedig egyszerűen nem tudod értelmezni.

Ahogy cseperedik a gyereked, észreveszed, hogy néha ugyan hasznát vetted a szakirodalomnak, de sok mindent úgy csinálsz, mint az édesanyád – akkor is, ha megfogadtad, te másképp fogod nevelni. Realizálod, hogy számos helyzetet úgy reagálsz le, ahogy anyukád, de már nem bánod: nem bánod a túlféltésnek nevezett allűrjeidet, amikor viccesen utánakiáltasz a tizenéves gyerekednek, hogy nézzen körül a zebrán, vagy amikor megkérdezed, megmosta-e a kezét evés előtt. Miközben figyelsz, hogy teret engedj neki, segíted, hogy megtalálja a saját útját, visszagondolsz, és büszke vagy magadra, mert az a nagy káosz, amiből indultál, egy jól működő rendszerré állt össze, a maga tökéletlenségeivel együtt.

Az elméleti tudás, a felkészülés, az olvasás ugyan nem árt, de ha anya vagy, tudod, hogy a valóságban semmi sem fekete és fehér, és nem léteznek univerzális megoldások – az apróbb horzsolások gyógyítását kivéve. Anyaként teljesen más emberré váltál, és megérted, hogy mit és miért csinált úgy az édesanyád, és megmosolygod, amikor a mozzanatait a saját cselekedeteidben is felfedezed.