Biztos kötődést építs ki!
Igen, igazad van, ha azt mondod, na, ez aztán a jolly joker, ezt javasolja mindenki, ezt várják mindenhol, és tulajdonképpen ki ne szeretné, hogy ez a kapocs létrejöjjön, és fennálljon a gyerekével. Amellett, hogy tudjuk, a biztos kötődést nem mindig egyszerű létrehozni, fenntartani is igyekezni kell, erről mondják egyesek, hogy ez mindennapi munka, amiért anya és gyerek is megdolgozik, mások pedig azt, hogy egy hiteles szülő tudja elérni csak a biztos kötődést (azért erre ne parázzunk rá).
De talán elég annyit hangsúlyozni, hogy egy biztos kötődésben az apró úgy érzi, nem kell semmit tennie azért, hogy szeressék, hogy elfogadják, számíthat a szüleire akkor is, ha mérges, akkor is, ha utálja őket éppen, az ő biztonságérzete nem függ a szülei kedvétől. Kutatások kimutatták, hogy a biztosan kötődő gyermek nemcsak boldogabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, hanem mer önmaga lenni, és ami számunkra a fontos: kísérletező, felfedező természetét könnyedén megmutatja.
Ne butítsd le a mondataidat!
“Erika, itt az esernyőd, esik a eső”, mondta egy anyuka a négyes-hatoson, és nem egészen tudom, hogy miért, úgy értve, hogy például nem tudta a névelők helyes használatát, vagy csak gügyögni akart Erikának, de nem hinném, hogy jó ötlet volt az ilyen irányú felszólítás, mert ebből a kislány biztos nem tanulta meg, hogy magánhangzóval kezdődő szó elé “az” névelőt teszünk, illetve, feltenném, az elméjét sem pallérozta a szófordulattal. Vagyis egy ovis gyerekkel már lehet rendesen beszélni, bár persze tudományoskodni nem szükséges.
Tegyük hozzá, hogy egyes gyerekek éppen ezt igénylik, és hamar előállnak olyan mondatokkal, hogy “a gravitáció hatására ez az alma igen gyorsan földet ért”, hát, ezt nem tekinteném célnak, sőt, de ha már megtörtént, mert ilyen típusú gyermekünk van, akkor beszélgessünk vele bátran a gravitációról is. Elsősorban viszont inkább használjuk természetesen a szavakat, nem cél a kis tudósok nevelése (előbújnak ők maguktól is), eleve az, ha egy ovissal normál környezetben használjuk a mindennapi, de változatos, néha bonyolultabb szavainkat, fejleszti és tanítja őt.
Olvass nekik “komolyabb” könyveket!
Azért remélem, senki nem úgy értette, hogy emeld le a Háború és békét, aztán uccu neki, de egy idő után a babás tartalmakat felválthatja egy-egy hosszabb meséket tartalmazó könyv, amelyik kevésbé csak rajzokat mutat, és nagyobb lélegzetű történeteket mesél el. Lehet ez állatmese, népmese, királylányos sztori, ami illik a kicsihez és amit normális magyar nyelven írtak, nem pedig rosszul sikerült fordítás.
Nagyon nagy a gyerekkönyvpiac, sok közte a szörnyű, igénytelen mese, eközben viszont sok csodálatos alkotás is található benne, új szerzők művei akár, de klasszikusok is. Benedek Elek, Rémusz bácsi, Óz, a nagy varázsló nem mentek ki a divatból. De olvashatunk neki állatokról, bolygókról ismeretterjesztő összeállításokat is a saját nyelvén persze, vagy bármi olyan témáról, ami őt érdekli, és itt fontos a rengeteg illusztrációval, ami leköti és elgondolkoztatja.
Mutass meg neki minél több tanulási lehetőséget!
Értem ez alatt például a múzeumokat, színházi előadásokat, túrákat, koncerteket. Vannak, akik szerint akár felnőtt tévéműsorokat is nézhet, például történelmi témában, én mondjuk ezt annyira nem javasolnám, annak ellenére, hogy nálunk is szereti a gyerek a természetfilmeket. A múzeumok esetében is mindenképp ragaszkodnék a korosztályának megfelelő kiállításhoz, koncerthez, mert azért a tanulás ugyan cél, de a kis felnőttek előállítása nem, és korához nem illő tartalmakkal sajnos magától is találkozik épp eleget. Nem hiszem, hogy jó ötlet felnőtt témákat ráerőltetni, viszont a tájékozódás, művelődés, tapasztalatszerzés lehetőségét megmutatni fontos lehet.
Olvasd te is, amit szeretsz!
Jó dolog szajkózni, hogy fontosak a könyvek meg a mesék, csak furcsa, ha mi magunk is állandóan a neten lógunk, mást sem csinálunk. Ez nálam például nagy probléma, mert a munkám is a számítógéphez köt, ezért tényleg gyakran láthat a gyerek gép előtt ülni, közben pedig arra próbálom rávenni, hogy limitált időt töltsön csak rajzfilmek megtekintésével. Nem a legjobb példa, de eskü, emellett szoktam könyveket olvasni is, magammal hurcibálni és könyvesboltban közösen válogatni vele.
Tanuljatok valamit mindennap!
Ha van kérdés, keressétek meg rá a választ. A neten, könyvben, lexikonban (bár ez oldschool) bárhogy. “Hogy néz ki az oroszlánkölyök?”, “Tényleg csúnya az ezerlábú?”, “Hogyan lakmározik a réti sas?”, “Mit fogyaszt a kaméleon?” – hogy csak a hazai kérdéskörből említsek. Ha ki lehet deríteni személyesen is a megoldást, és van felfedező kedved – “milyen hosszú egy giliszta?”, “hogy néz ki a citromfű?”, “hogy bújnak ki a virágok a földből?”, akkor meg hajrá. Ráadásul ha azt látja, hogy te magad is tanulsz – akár új szakmát, hobbit, bármit –, ő még szívesebben veti bele magát a saját érdeklődési körébe.