Az ítélkezések odáig is elmennek, hogy azt mondják, a császáros anyukák a szülés könnyebbik útját választották, pedig sok esetben szó sincs választásról, egész egyszerűen azért van szükség a műtétre, hogy a baba és az anya túlélje a szülést. A császáros anyukák ugyanolyan anyák, ugyanúgy megvan a maguk szüléstörténete, és ugyanúgy szembe kell nézniük a szülés nehézségeivel, csak kicsit máshogy, mint a hüvelyi úton szült anyáknak.
Nemcsak azokkal a változásokkal kell megbarátkozniuk a testükön, amit a terhesség és a szülés jelent minden nő számára, hanem még egy nagy műtétet és annak a hegét is fel kell dolgozniuk magukban. A következő képek azért készültek, hogy megmutassák a világnak, milyenek a császáros anyukák igazából, és mit gondolnak a saját szülésükről.
„Szeretem a sebhelyemet. Úgy néz ki, mintha mosolyogna.”
„Tudtam, hogy nyugodtnak kell maradnom, vagy mindennek vége.”
„Izgatott voltam a császármetszésem miatt, örömteli esemény volt.”
„Szeretném, ha az érzéseimet nem vennék semmibe.”
„Rossz érzés látni a testemet ezeken a fotókon.”
„Egy időben akartam a hegre tetoválást, de most már nem látom értelmét.”
„Máig traumaként élem meg a szülést.”
„Hüvelyi úton akartam szülni.”
„Váratlanul jött, hogy császármetszésre van szükségem, de nem bántott a dolog.”
„Nehéz elképzelni, hogy ezen a résen kifért a gyerekem.”
„Már nincs bűntudatom a császármetszés miatt.”
„Egy kicsit aggódtam, hogy csúnya lesz a hegem, de nem néz olyan rosszul.”
„A műtét közben szeretettel, törődéssel vettek körül.”
