Kaptam megjegyzéseket az egészségügyi dolgozóktól, a szomszédtól, az idegen pénztárosnőtől a boltban és az ismerősök sem kíméltek a viccesnek szánt beszólásokkal. Pedig egy terhes nőt megjegyzésekkel fárasztani minimum csúnya dolog – de inkább bunkóságnak nevezhetjük –, hiszen a hormonoktól amúgy is túlfűtött érzelmi állapotban van, minden szélfuvallatra elbőgi magát. Nem kellett nekem sem sok hozzá, hogy úgy érezzem, én valami selejt vagyok, aki felelőtlenül vállalt gyereket 35 évesen.
Előtte azt gondoltam, hogy a 35 év nem olyan vészes.
Tudom, hogy ezt húzták meg határként, hogy innentől már nagyobb a kockázata annak, hogy valami baja lesz a gyereknek, de ahogy láttam a körülöttem élőkön, egyáltalán nem ritka, hogy manapság csak jóval harminc fölött vállaljanak gyereket a párok. Ráadásul náluk az első gyerek jön 35 évesen vagy még később, nálam meg már a harmadikról volt szó. Hát nem jöhet minden családban az összes gyerek egy év korkülönbséggel anya húszas éveiben. Elhiszem, hogy az lenne a fantasztikus népszaporulat szempontjából, ha a nők kilencven százaléka szülne egyszerre négy gyereket 22 évesen, de ha valaki mégsem így tesz, azt azért még nem kell megdobálni szívecskés csomagolópapírba rejtett teveszarral.
Átéltem azt is, hogy milyen fiatal anyukának lenni, az első két gyermekemet huszonévesen hoztam világra. De aztán pislogtam kettőt, és máris 35 lettem, amikor még nem éreztem magam elég nyugdíjasnak ahhoz, hogy ne legyen egy harmadik is. Nem hittem volna, hogy ennyire lesokkolom vele az embereket, hiszen már előttem sok híresség is törte az utat, miért pont nekem ne menne, ami nekik sikerült.
Aztán rájöttem, hogy nem illik, kérem, ilyen idősen már teherbe esni. Mit érlelem én itt a petéimet bőven 30 fölött? Mindjárt itt a klimax, ilyenkor már ne szüljünk bele a világba.
Tessék szépen leszaporodni a magunkét időben, nem halogatni meg malmozni, mégis mit képzelnek az anyukák, hogy úgy döntenek a saját méhükről, ahogy jónak látják? Egy rendes, becsületes, magára valamit is adó anya, az szül korán, aztán épít karriert, utána gondolkodik el az élet értelméről, és nem utazgat felelőtlenül 25 évesen, mintha nem lenne holnap, mert aztán elöregedik a teste, ami arra van, hogy babákat hordjon ki vele. Nagyjából ez az üzenete az összes beszólásnak, amit terhesség alatt kaptam.
1. “Nem volt elég két gyerek?”
De, bőven elég lett volna két gyerek az alomban, aztán mégis lett egy harmadik, mert ez az én életem, és én döntök róla. A kérdés feltevőjének pedig a világon semmi köze hozzá, hogy nekem egy vagy netán tizenegy gyerekem van. Ha akarok, akkor szülök akár húszat is, és még akkor sincs senkinek joga beleszólni vagy megkérdőjelezni a saját életemben hozott döntéseimet.
2. “Beültetéssel sikerült?”
Érdekes, hogy az emberek azt gondolják, hogy egyrészt harmincon túl már nincs szexuális élet, pedig bizony mi, idősebbek is szoktunk még szexelni és amolyan öregesen teherbe is esünk. Másrészt pedig azt hiszik, hogy már biztos terméketlen az anya. Nem 80 évesen lettem pedig terhes, a 35 év épp a nőiség csúcsa felé van, nem is értem, hogy miért írják le a nőket erre a korra már.
3. “Nagyon öreg leszel, mire leérettségizik az a gyerek.”
Több formájában is megkapjuk mi “öreg anyák” ezt a megjegyzést: mire férjhez megy a gyerek, mire főiskolás lesz, mire unokáink születnek… A lényeg mindegyikben az, hogy egy gyors fejszámolással kiszámítják, hogy már 60 év fölött leszünk, mire felnő a gyerekünk. Köszi, hogy nem hisztek bennünk, hogy életerős, fiatalos öregasszonyokká is válhatunk akár, és nem feltétlenül leszünk már 60 évesen a föld alatt elásva.
Képünk illusztráció
4. “Én mindig fiatalon akartam gyereket.”
Mondja ezt a 25 éves, egy pici babával a karján. Valóban, én is így voltam ezzel, ezért született az első két gyerekem 25 és 27 éves koromban. Aztán úgy éreztem, hogy nem bírok el több gyerekkel, de közben azért a változtatás jogát fenntartottam, és éltem vele 10 évvel később. Az egyik nem zárja ki a másikat, térjünk vissza rá, amikor ez a 25 éves anyuka lesz 35.
5. “Annyira örülök, hogy nekem már nem kell szülni többet.”
A korosztályomból érkezett több ilyen megjegyzés, hogy már boldogok, hogy végeztek a szülésekkel, megvan a kellő számú csemete, úgyhogy többé nincs rajtuk a nyomás, hogy szülni kell. Bár szerintem szülni egyáltalán nem KELL. Ez nem egy olyan kötelező dolog, mint mondjuk hogy minden reggel meg kell mosni a fogunkat, ha nem akarjuk, hogy rohadjon a szánk. Választható opció, mindenki kedvére szülhet vagy nem szülhet a mai világban. Mindenesetre ez nem túl kedves beszólás, ha épp valaki nagy örömmel elújságolja, hogy terhes.
6. “Biztos megtartja, anyuka?”
Az a kedves orvos, aki megkérdezte a 10. héten, hogy biztos vagyok-e a dolgomban, mert még két hetem maradt elvetetni, ha szeretném. Értem, hogy segítő szándék vezérelte, de akkor és ott nagyon fájdalmas volt végighallgatni a rengeteg rémsztorit, amivel előállt, hogy mi minden baja és torzulása lehet a gyereknek, amiért én ilyen öreg vagyok. Bár arra jó volt, hogy villámgyorsan kerestem egy normális orvost, és még a kórházat is messzire elkerültem, amelyikben ez a doki rendelt.
7. “Végül is, Madonna már 42 éves volt, mikor szült.”
Igen, 35 évesen szülni pont olyan, mintha 42 éves lennék.
8. “Elkötteted magad utána?”
Cukorfalat kérdés, amiben pontosan benne van a “ne már, hogy ilyen vénségedre még gyereket akarjál szülni” érzés. Sőt már rég meg kellett volna tennem, mert az elköttetés, az egy olyan egyszerű döntés, mint hogy kiflit vagy zsemlét vegyek a boltban. Harminc fölött ez csak természetes, hogy örökre el akarom vágni magam még a lehetőségtől is, hogy valaha legyen még gyerekem.
