Most akkor szaladni kell a gyerekorvoshoz, gyógytornászhoz, kuruzslóhoz, csontkovácshoz, mert le van maradva a gyerek? Az anyaság örök kérdése: hol van az a pont, amikor már abnormális, hogy hol (nem) tart a gyerekünk? Mosolyog már? Kúszik? Ha igen, akkor megtesz 40 métert 4,5 perc alatt? Szülőként hajlamosak vagyunk úgy kezelni a szakértők által leírt mérföldköveket, mintha szentírás lenne, amit betűre be kell tartania a babáknak, különben nem normálisan fejlődnek.
A gyerekorvosok ezért nagy valószínűséggel azzal töltik az idejük nagy részét, hogy újra meg újra elmondják a szülőknek, hogy ne koncentráljanak már ennyire a “normálisnak” mondott útra, inkább arra figyeljenek, hogy a gyerekük egy egyedi ember, akit könnyű szem elől téveszteni, ha a tökéletes gyerek képét üldözik a szülők.
Nem a saját gyerekedet látod ilyenkor, hanem egy könyvben leírt esetet vagy a szomszédot, akinek mindig zöldebb a csemetéje.
A természet nem úgy működik, hogy ha a babád 11 hónaposan már tud bukfencezni, akkor tuti zsenipalánta. A mérföldkövektől való eltérés általában csak annyit jelent, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik. Ha túlságosan ragaszkodsz ahhoz, hogy mindent teljesítenie kell arra a bizonyos korra, amit írnak a könyvek, akkor csak magadat – és a környezetedet – kergeted őrületbe.
A mérföldköveket általánosításként kell kezelni
Ne vedd túl szigorúan, inkább úgy állj hozzá, hogy egy adott időintervallumban nagyjából mit kell tudnia a gyereknek. Ha például nem jár még 16 hónaposan két lábon, kapaszkodás nélkül, akkor nem kell rögtön szaladni vele az ortopédiára, főleg ha amúgy mutatja az önálló járás jeleit. Vannak gyerekek, akik egyszerűen kivárnak, biztonsági játékosok. Nekem három gyerekből két ilyen biztonsági játékos jutott, mindent az utolsó utáni pillanatban csináltak, megvárták, amíg már biztosan tudtak ülni és elesés nélkül járni. Nem azért, mert kis bénák, vagy nem normálisak, hanem mert ilyen fajták.
Engedd, hogy a természetes úton haladjon
Egy babának az a feladata, hogy végigmenjen minden mérföldkövön a saját tempójában. Hagyni kell, hogy fejlődjön abban az ütemben, ahogy diktálja a természete. Csak akkor avatkozz bele, ha egyértelmű jelét látod, hogy valami nem stimmel a mozgásával. És nem kell minden botlására azonnal ugrani. Egy totyogó nagyjából 38 alkalommal esik el egy nap, nem azért, mert ügyetlen, hanem mert gyakorol.
Ne ess bele abba a hibába sem, hogy többet látsz a mozgásfejlődésében, mint amennyit jelent. Azok a gyerekek, akik korábban kezdenek járni, a tudomány szerint nem intelligensebbek vagy koordináltabbak. Ugyanígy, ha kicsit később kezd el mászni vagy járni, nem kell azonnal segítségért kiáltani, mert azzal csak hátráltathatod a gyerek természetes fejlődési ritmusát. Hagyd békén, hogy elvégezze a feladatát.
Hagyd az összehasonlítást
Igen, a játszótéren sokkal előrébb tart a Pistike, de ha folyton arra fókuszálsz, hogy mi mindent NEM tud még megcsinálni a gyereked, akkor lemaradsz arról, hogy valójában mi az, amire már képes. Lehet, hogy a másik gyerek már 8 hónaposan jár, a tiéd meg már 15 hónapos és még csak mászik, de mindkettő teljesen normális. Ha pedig valamelyik gyerek már 4 hónaposan két lábra emelkedik, akkor valószínűleg másik bolygóról jött, úgyhogy ahhoz végképp ne hasonlítsd a saját gyermekedet. Az összehasonlítás az élet minden területén csak arra jó, hogy rosszul érezd magad tőle. A gyerekek esetében ez triplán igaz.
Hatással vagy a gyerek fejlődésére
Nem úgy értve, hogy minél több külön masszírozásra és gyógytornára hordod, annál jobban fog fejlődni. Hanem a saját példáddal lehetsz rá hatással. Például, amikor a gyermeked totyogókorba lép, akkor adj neki saját babavillát, hadd próbálkozzon egyedül az evéssel. Engedd meg neki, hogy hibázzon és leutánozzon téged. Persze ezzel elég nagy koszt és káoszt hagy maga után, de ha a fejlődése a fő cél, akkor a sok elhibázott mozdulatból fog tanulni, nem pedig abból, hogy még 4 évesen is meg akarod etetni, hogy ne maszatoljon.
Bízz az ösztöneidben
Teljesen normális, hogy anyaként pánikolsz, hogy valami félresikerül, valamit rosszul csinálsz és szíved szerint minden apróság miatt szakemberhez fordulnál. Tény, hogy a gyerekorvosok és egyéb szakértők rengeteg gyereket látnak naponta, de nem ismerik a saját gyerekedet úgy, mint te. Egy orvos látja a babát 10 percre havonta, míg az anyja minden áldott percben ott van vele. Ezért tanuld meg, hogyan bízz a saját anyai ösztöneidben, helyesen fognak súgni, érezni fogod, hogy mikor van tényleg szükség segítségre, és mikor hívnál orvost csak azért, mert bizonytalan vagy magadban.
Ha kihagy egy mérföldkövet, akkor sincs világ vége
Főleg az anyukák hajlamosak azt gondolni, hogy valamiben hibáztak, azért maradt ki a gyereknél a mászás vagy a balra fordulás, pedig általában semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen anya vagy. Nem kell pánikba esni, ha a gyermek kihagy egy mérföldkövet, mert a szakértők szerint általában nincs a háttérben komoly idegrendszeri probléma. A gyerekek 95 százaléka 5 éves korára minden lemaradását behozza, úgyhogy van időd arra, hogy az elmulasztott mérföldkövek pótlásával foglalkozz.
