Az anyaság eddigi 37 évem legnehezebb munkája. Pedig volt jó pár munkám, némelyikből ki is rúgtak. Az anyaságból szerencsére nem rúghatnak ki, amennyire tudom. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jó anya legyek, de emberből vagyok. Nem egyszerű két gyereket nevelni, főleg nehéz, ha egyedül vagy velük. Én pedig két 10 éven aluli gyerek egyedülálló anyukája vagyok. Csoda, hogy maradt még agyam egyáltalán.
Amikor az anyukák a szétszórtságról beszélnek körülöttem, olyan szívesen elmondanám nekik, hogy nyugi, nektek legalább ott a férjetek, aki pótolja az agyatokból kieső hiányzó részleteket. Nekem meg én vagyok, és a következő öt percem, amikor megpróbálom összetartani a családot. Nem keserűségből mondom, nem vagyok irigy senkinek a férjére. Csak egy ember vagyok, akinek történetesen van két gyereke. Imádom a kölkeimet, de gyakorlatilag lerombolták az emlékezőtehetségemet. Az egyedülálló anyaság nekem egyenlő a memóriavesztéssel.
Sarah Fader a gyerekeivel
Azt mondják, készítsek listákat, írjam le, amire emlékezni kell, véssem fel a naptárba. Fantasztikus ötletek, csak épp elfelejtem leírni, listát készíteni, naptárt elővenni.
Néha aggódom, hogy vajon ez a korai Alzheimer jele-e, mert abban biztos vagyok, hogy nem ebben szeretnék meghalni. Ezért már gyakorlatokat is csinálok, tréningezem az agyam, hogy minél több mindenre emlékezzen. Nem akarok túl sokat tőle, csak azt, hogy például vissza tudja idézni, mikorra kell menni a játszódélutánra, mintha holnap lenne, de lehet, hogy mégsem. Persze az olyan fontos dolgokra emlékszem, mint hogy mikor van a szülői értekezlet, vagy hogy hány órakor kezdődik az iskola. Az emberek neveit is fel tudom idézni – majdnem mindig –, és próbálok odafigyelni a gyerekek nevére is, de igazán nem lehet elvárni tőlem, hogy minden kis pajtást megjegyezzek.
Nehéz így az egyedülálló anyaság, de tudom, hogy jó munkát végzek. A gyerekeknek van ennivaló, ruha, és határozottan szeretve vannak. Tudják, hogy minden lélegzetvételüket imádom. Még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy hívják a kedvenc meséjük főszereplőjét, mert a memóriám tropára ment.
