A University of Buckhingham professzora, Terence Kealey könyvet is írt a témáról Breakfast Is A Dangerous Meal (A reggeli egy veszélyes étkezés) címmel. Szerinte a reggeliről a gyereknek kell döntenie, nem a szülőknek.
Sok gyerek nem akar reggelizni. Ha aggódik a szülő emiatt, adjon neki egy almát vagy valami apróságot, de az, hogy ráerőltetik a gyerekre, hogy reggelizzen, a gyermekbántalmazás egyik formája.
Pusztán tudományos alapokon jelentette ezt ki a tudós, röviden: a vércukorszint reggeli után emelkedik meg, és úgy is marad egész nap. A tanácsa az, hogy inkább korán ebédeljünk. Ezzel pedig lerombolta azt, amiben évtizedek óta hiszünk, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés, és feltölt egész napra. A tudomány szerint ezzel szemben az igazság az, hogy a reggeli kihagyásával segíthetjük a zsírbontást, a vércukorszintet kordában tarthatjuk, ráadásul kisebb lesz az étvágyunk is.
Ezzel saját tapasztalataim alapján azért vitatkoznék, mert lehet, hogy mikroszkóp alatt csökken az étvágy, és serceg a zsír, ha nem reggelizünk, de a valóságban, ma reggel például határozottan éheztem a kihagyott reggeli miatt, és kétszer annyit ettem ezért ebédre.
De legalább mostantól, ha a reggeli csatatérré válik, mert a gyerek nem akarja megenni a lekváros kenyeret, bűntudat nélkül vállat vonhatunk, hogy Kealey is megmondta: nem kell a reggeli, majd ebédeljen tíz órakor. Azért azt hozzátette a tudós, hogy ha valaki éhes reggel, persze ehet, de csak szénhidrátmentesen, ha jót akar a vércukorszintjének.
