Nem hagytam ki azért a felnőtteket sem, rövid közvéleménykutatást végeztem a Twitteren, hogy visszatekintve mit szerettek a felnőttek a saját gyerekkorukban.
Kiderült, hogy többségük alig várta, hogy felnőjön, de azért akadt pozitív vélemény is.
“Én nagyon szerettem gyerek lenni. Imádtam óvodába járni, szaladgálni a kertben, játszani a szomszéd gyerekekkel és állandóan kint lógni. Biztos az édes gondtalanság miatt, meg a sok barát és rokon miatt, meg a vidéki levegő miatt. Csak jó emlékeim vannak gyerekkoromból.” (Anett)
“Én a szabadság miatt szerettem gyerek lenni (az én szüleim megadták ezt).” (Orsolyka)
“Utáltam az iskolát. Korlátozott, nem fejlesztett. Felnőtt akartam lenni mindig is gyerekkoromban.” (Judit)
“Nem szerettem, felnőtt akartam lenni, hogy azt csinálhassam, amihez kedvem van, amit szeretnék, hogy dönthessek a magam sorsáról.” (bora_babe)
“Nem szerettem gyereknek lenni, rossz volt nekem az a függőségi állapot, a hülye korlátozások. Sokkal jobb lett a magam urának lenni.” (Dorina)
“Mindig is felnőtt akartam lenni, azt tenni, amit én akarok. Sohasem gondoltam, hogy de maradnék gyerek. Vártam, hogy mikor dolgozhatok.” (helomi)
“Leginkább a gondtalanság miatt szerettem, és a zsarnokoskodó felnőttek miatt nem. (Nem a szüleimre gondolok.)” (Pisti)
“Gyerekként »szabad« voltam, kötöttségek nélkül, mert volt egy biztonsági háló a szüleim által. Tudtam, ha valami történne, akkor rájuk számíthatok. Ezáltal több merészség és spontaneitás fért bele az életembe, mint most. Azért ez sokszor hiányzik még. Kicsiként mindig felnőttes dolgokat akartam csinálni, kötöttségek nélkül. Mikor meghaltak a szüleim, na, akkor nőttem fel igazán. Nem tehetek már meg lazán bármit, először belegondolok a következményekbe, hogy mi van, ha nem sikerül, mi van, ha újra kell kezdeni. Eltűnt a biztonsági háló alólam, de közben ezt nekem kell biztosítani a húgomnak. Sosem voltam felelőtlen ember, de ma már sokkal nagyobb súlya van a döntéseimnek, mint korábban, hiszen már csak magamra számíthatok. De ez most így van jól. Nap mint nap bizonyítok saját magamnak, bármennyire is nehéz néha az »élet«.” (zsevi)
Visszanézve talán tényleg úgy tűnik felnőtt szemmel, hogy nem volt a gyerekkor egy sétagalopp, de a gyerekek, benne élve, nem érzik olyan szörnyűnek.
Nagyon aranyos válaszok születtek, amelyekből süt, hogy a megkérdezett negyedikes gyerekek úgy látják, könnyű a dolguk gyerekként, és nem vágynak a felelősségteljes felnőtt létre. Meglepően sok gyerek írt arról, hogy milyen jó, hogy nekik nem kell számlákat fizetni és általában a pénzzel törődni, ami arra enged következtetni, hogy a családokban az anyagi biztonság kérdése napi szinten jelen van, ami nyilván nem kerüli el a gyerekek figyelmét.
“Azért jó gyereknek lenni, mert: magabiztosság, bátorság, kreativitás, családi napok, tanulás, szeretet, színezés, barátság, szabadság és a 100%-os életed, amit át tudsz élni és szabadabbá tudsz rakni. Tele tudod rakni a fejed okos-ügyes dolgokkal.” (Kíra)
“Azért jó gyereknek lenni, mert:
- sokat játszhatok, sőt rengeteget,
- nem kell sietni, csak az iskolába,
- nem kell dolgozni,
- szabad vagyok (csak iskolába muszáj járni),
- nem az én feladatom ellátni étellel a családot,
- nem nekem kell kifizetni a számlákat,
- sok mindent megtehetek, amit a felnőttek nem.” (Mirtill)
“Azért jó gyereknek lenni, mert mindig otthon vár az ennivaló, még mi dönthetjük el, hogy milyenek leszünk felnőttként, és egy kis nyavalygás, és máris mindent megvesznek.
Nem nekünk kell eltartani a családot. Velünk még kedvesebbek, kivéve, ha valami bajt csinálunk. Még nincs rajtunk semmiféle felelősség, bár ha kérünk valamit, akkor nagyon kell arra a dologra figyelnünk (volt már példa nekem rá!).” (Gergő)
“Azért jó gyereknek lenni, mert sokat játszhatunk. Nem kell felelősséget vállalnunk, például a csekkek befizetéséért. Még sok okosságot tanulhatunk. Nem kell azon gondolkodnunk, hogy lesz pénzünk a családot fenntartani. Minekünk természetes, hogy kapunk egy pólót stb. Mi csak boldogok vagyunk, hogy mi megyünk valahova, most jön például a gyereknap, nekünk ez a nap nagyon boldogan telik, ugyanakkor a szülőknek jól is, mert boldogak, hogy a gyermekeik boldogak, ugyanakkor nem is, mert már megint egy csomó pénz elment.” (Vivi)
“Azért jó gyereknek lenni mert: tele van játékokkal a szobám, nincs olyan, hogy nem fizettem be valami nagyon fontos dolgot. Meg hát azért is, mert ha már felnőtt vagyok, nem játszhatok, nem mehetek játszóházba, nem tévézhetek, meg még egy csomó mindent nem csinálhatok, mert nincs rá idő. De ha gyerek az ember, akkor van idő mindenre, de a délelőtt az sajnos foglalt minden gyereknek, mert akkor iskola vagy óvoda van. Menni kell. De a délután is van, amikor az is tanulás. És a szülőknél is van, hogy ők is délután, sőt még este is dolgoznak. Azért, hogy legyen pénz befizetni a villanyszámlát, a vizet, az internetet, az ennivalókat, amiket ők vesznek otthonra. Az sem a gyerekek dolga. De vannak olyan dolgok, amiket látnak a gyerekek a felnőttektől, és tanulnak belőle. Ezért jó gyereknek lenni.” (Szonja)
“Kiskorunkban könnyű az élet, mert sokat játszunk, kirándulunk, virágot szedünk, játszótérre megyünk.
Jó a képzelőerőnk és még hisszük, hogy léteznek: unikornisok, manók, pónik, törpék, pegazusok. El tudod dönteni, hogy mi szeretnél lenni nagy korodban. Én sebész szeretnék lenni, te mi szeretnél lenni?” (Boglárka)
“Azért jó gyereknek lenni, mert több órát ülhetek a gép előtt, és játszhatok a kutyámmal, és van időm mindenre.” (Sándor)
“Mert járhatsz suliba, ahol sok okosságot lehet tanulni, és egy csomó barátot tudsz szerezni, meg hát amikor még kicsi vagy, mindent megkapsz, amit kérsz. Mindig törődnek veled, és te ennek nagyon örülsz. Mindig segítenek a szülők a házi feladatban meg minden másban. Persze mindjárt itt a gyereknap, ahol mindent megkapsz. Sosem kell valakiért felelni, amíg gyerek vagy, meg persze nem kell felkelni reggelit készíteni a gyerekeknek.” (Csaba)
“Gyereknek lenni jó, sokat lehet játszani és bohóckodni. Persze azért a gyerekek élete se teljesen mesevilág, vannak kötelességek, mint például az iskolásoknak tanulás, leckeírás, az óvodásoknál már más a helyzet, az ő kötelességük a játszás. De ettől függetlenül nagyon jó gyereknek lenni.” (Blanka)
“Az egyik barátom, Vilma, vele egyik nap ezen gondolkoztunk: Miért jó gyereknek lenni? Aztán hagytuk a témát, szerintünk nem lehet megmagyarázni, miért jó gyereknek lenni. Mikor felnőttek leszünk, a hinta már szomorkodik, hogy nem ülünk benne. Emlékeztek ti, felnőttek, az 5. születésnapotokra? Ugye milyen jó volt? A gyerekség, a huncutság, a rosszaság még bennetek van.” (Csenge)
