A nagyik ezt jó szándékból teszik, segíteni akarnak, de néha visszafelé sül el, mert a lányuk épp próbálná kialakítani a saját nevelési stílusát, és ezért mindent kritikának érez, amit a nagyi mond. A leggyakrabban a következő öt pontban hibázunk a nagyik szerint szülőként.
1. Képernyőidő
Mégis mi az, hogy az a kétéves már Peppa malacot néz, sőt játszik a szülők telefonján? Bár halvány emlékeink vannak róla, ahogy gyerekként mi is odaragadtunk a rajzfilmek és a számítógép elé, de erről a nagyi valahogy elfeledkezik, és szerinte naphosszat a szabadban rohangáltunk.
2. Játszóterezés
A képernyőidő ellentéte a szabadban és a játszótéren rohangálás, amiből a mi gyerekeink egyértelműen nem kapnak eleget a nagyi szerint. Arról hajlamos elfeledkezni, hogy nincs kert, ahova kicsapjuk a kölköket, de mindennap ott ülünk velük a játszótéren sötétedésig, ha épp az időjárás megengedi. Sajnos ez nem elég, szemöldökráncolást kapunk érte.
3. Bármi, ami egy helyben tartja a babát
Néha a járóka életmentő lehet, ha épp nem akarjuk, hogy a babánk kénye-kedve szerint kiélje szuicid hajlamait, belehemperegjen a macskaalomba, megnyalja a konnektort és esetleg megszerezze a fehérítőt a fürdőszobában. A nagyi szerint azonban ketrecbe zárjuk, és mozognia kellene minél többet, “hát mit csinálsz te otthon, édes lányom, az lenne a dolgod, hogy állandóan figyelj arra a gyerekre, hogy ne tegyen kárt magában”. De néha anya is el kell menjen pisilni, vagy esetleg megenné az ebédjét, ilyenkor nincs mese, megy a ketrecébe a gyermek.
4. Együtt alvás
A legnagyobb hiba minden hiba között a nagyi szerint. Főleg amikor kiderül, hogy még a hatéves unoka is néha ott alszik anya és apa között. Máris kapjuk a csípős megjegyzéseket, hogy így sosem lesz normális élete a gyereknek, ha felnőttkoráig magunk mellett tartjuk az ágyban. Pedig senki sem tartja ott, átjön magától éjszaka, nekünk meg nincs kedvünk kipaterolni, és veszekedni ilyen apróságon.
5. Kosz
A nagyi szerint túlsterilizálunk mindent, mi is felnőttünk úgy, hogy csak lenyalták nekünk a cumit, és marékszámra ettük a homokot a játszón. Szerinte ez a sok aggódás okozza a bajt, nem kell annyira félteni a gyerekeket a bacilusoktól, mert a végén épp azért lesznek majd betegek.
Lehet, hogy mindebben tényleg vétkesek vagyunk. Lehet, hogy nem mindig értünk egyet a nagyikkal, de közben tudjuk, hogy mindegy, hány évesek vagyunk, szükségünk van az anyukánkra. És legalább törődik velünk és az unokájával annyira, hogy szeretné átadni a legjobb tudása szerint a tanácsait. Úgyhogy bármennyire is idegesítő és kritikus néha a hangnem, értékeljük a nagyik fáradozásait.
