Az anya egy közösségi oldalon látta meg, hogy egy barátnője, akinek segített leküzdeni a meddőségét, a babájáról ultrahangfotót posztolt, amire örömében elsírta magát. A kisfia, Parker rákérdezett, miért sír, ekkora döntött úgy Shelby, hogy őszintén mesél a meddőségről, úgy, hogy a gyermek is megértse.
“Ma reggel a hétéves fiam bejött a szobámba, és látta, hogy potyognak a könnyeim. Megkérdezte, miért sírok, majd ránézett a monitoromra, ahol egy ultrahangfotót látott, amit a barátnőm küldött a babájáról. Megkérdezte, hogy mi az ott. Elmagyaráztam neki, hogy egy baba van a fotón, és erősen reméltem, hogy nem lesz több kérdése, mert nem voltam felkészülve a »hogyan készülnek a kisbabák« kérdésre. A fiam azt mondta: »De anya, nem értem. Miért sírsz? A babák csodálatosak.« Ettől aztán rákezdtem megint a bőgésre. Hogy magyarázod el egy 7 évesnek a meddőséggel járó nehézségeket és érzelmeket? Megráztam magam, és azt mondtam:
»Igen, egy baba csodálatos. Boldoggá teszi az embereket, örömet visz az otthonba, és a legnagyobb ajándék az életben. Amikor gyereket várunk, az olyan, mint a szülinapra várni. Tudod, hogy egyre közelebb van az időpont. De vannak olyanok, akiknek valamiért nem jönnek el ezek a babás napok akkor, amikor várják. Vagy soha. Ez olyan, mint amikor vársz egy ajándékra, és nem tudod, hogy valaha a tiéd lehet-e. Ettől pedig nagyon szomorú leszel. Ha várnád nagyon a szülinapodat, és nem jönne el, akkor szomorú lennél te is, igaz? Aztán nagyon boldog lennél, ha mégis megkapnád a szülinapi ajándékodat. Anyának ugyanígy várnia kellett a kishúgodra, ami nagyon nehéz volt. De azért csodás kislány lett, ugye? És abszolút megérte a várakozást. Anya boldog, ha látja, hogy a barátai boldogok. És ezért dolgozom olyan keményen azon, hogy nekik segítsek.«
Később, amikor bementem a szobámba, ott találtam a földön ülve a fiamat, körülötte zsírkréták mindenfelé, rajzolt nagy lelkesen. Megkérdeztem, hogy mit csinál, amire így válaszolt: »Szeretném én is, ha boldogok lennének azok a nők, szeretnék adni nekik ajándékot. Nem tudok kisbabát adni, ezért úgy gondoltam, kölcsönadhatnám nekik a húgomat kicsit, de nem tudok vezetni, és hiányozna is, ha elmenne. Ezért rajzolok ajándékokat. El tudod küldeni nekik, amikor szomorúak? Nem akarom, hogy feladják. Szeretném, ha boldogok lennének.« Vannak olyan pillanatok, amikor azt gondolom, rossz anya vagyok, de amikor ilyen történik, tudom, hogy valamit mégis jól csinálok.”
