Úgy nőttünk fel a legtöbben, hogy arra tanítottak minket, osztozkodnunk kell egymással, testvérekkel, pajtásokkal, vadidegen gyerekkel a játszótéren. Az osztozkodás eszméje jó, és szó sincs róla, hogy irigységre kellene nevelni a gyerekeinket, de Alanya Kolberg és fia, Carson esetén és következtetésein érdemes elgondolkodni. Mivel teszünk jót a gyereknek? Ha ráparancsolunk, hogy osztozkodjon, vagy ha személyes teret hagyunk neki?
“Ahogy kiértünk ma a játszótérre, Carson köré gyűlt rögtön legalább 6 fiú, azt követelték, hogy adja oda nekik az új Minecraft figuráját és teherautóját. Láttam, hogy védi a játékát, és nem akarja átadni, majd rám nézett. Azt reagáltam, hogy »Mondhatsz nekik nemet, Carson. Csak mondd, hogy nem. Nem kell semmi mást mondanod.« Persze, amint kimondta, hogy nem, a gyerekek odaszaladtak hozzám, hogy panaszkodjanak, amiért nem adja oda a játékot a fiam. Azt válaszoltam nekik, hogy nem muszáj osztozkodnia senkivel. Nemet mondott. Ha oda akarja adni, akkor majd odaadja.”
Ettől aztán kaptam pár ítélkező pillantást a többi szülőtől. Csakhogy azt gondolom, hogy ha én, felnőttként, sétálnék a parkban szendvicset eszegetve, akkor muszáj lenne megkínálnom idegeneket belőle? Nem. Bármelyik jól nevelt felnőtt, egy idegen, ki akarná szolgálni magát a szendvicsemből, majd felháborodna, ha elhajtanám? Megint csak nem. Úgyhogy miközben rám néztek ítélkezve, azt feltételezve, hogy a fiammal együtt milyen gorombák vagyunk, gondoljatok bele, ki az aki nem viselkedett ebben a helyzetben jól nevelten? Az a kisfiú, aki nem adta oda a játékát 6 idegennek vagy az a 6 idegen, akik követelni kezdtek tőle valamit, ami nem az övék?
A cél az, hogy a gyerekeinket életképes felnőtt emberekké neveljük. Tudom, hogy vannak felnőttek, akik gyerekkorukban nem tanulták meg, hogyan kell osztozkodni, ám még több olyat ismerek, aki nem tudja, hogyan mondjon nemet másoknak, hogyan állítsa fel a határait vagy gondoskodjon magáról. Engem is beleértve.
A fenti esetben Carson megosztotta a játékát a barátnőm kislányával, akivel a játszótéren találkoztunk. Csak nem akarta odaadni a követelőző kisfiúknak, mert tartogatta, hogy majd a kislánnyal együtt játsszon vele. Legközelebb, ha a gyermeked odarohan hozzád árulkodni, hogy egy másik gyerek nem adta oda neki, amit akart, jusson eszedbe, hogy nem olyan világban élünk, ahol mindent oda kell adni bárki idegennek, csak azért, mert azt mondják. És nem is fogom azt tanítani a gyerekemnek, hogy ez lenne a helyes út.
