Ismerős a helyzet, amikor a gyerek játékai elborítják a nappalit? Bármit is mutatnak a lakberendezős cikkek, a valóság az, hogy a gyerekeket nem lehet a gyerekszobában tartani, ők uralmuk alá hajtják az egész otthont, mindegy, hogy az 40 vagy 200 négyzetméter. Én már jó ideje nem is próbálom visszaszorítani a játékokat a saját játékospolcukra, teljesen reménytelen küzdelem, megadtam magam. Természetessé vált, hogy pár Barbie baba és póni között üldögélek a kanapén vagy hogy ebéd előtt az ebédlőasztalról el kell távolítanom egy fél zsáknyi legót és egyéb meghatározhatatlan eredetű apró gyerekcuccot, amikről fogalmam sincs, honnan kerültek elő és egyáltalán, hogyan jöttek be a lakásba.
Ahol gyerek van, ott jobb felkészülni rá, hogy a nappaliban szükség lesz egy sarokra, talpalatnyi helyre, ami a gyermeké lesz, ahol tárolhatjuk a kivándorolt játékokat és ahol a gyerek is le tud ülni, hogy megfőzze nekünk a képzeletbeli teáját. A képeken látható átalakítás a tulajdonos szerint nem igényelt óriási anyagi terhet, szerencséjükre a nappalinak volt egy kihasználatlan része, ami elég szomorúan nézett ki ahhoz, hogy kezdeni akarjanak vele valamit.
Azt remekül eltanulhatjuk ebből a példából, hogy hogyan oldjuk meg, hogy ne üssön el nagyon a nappali többi részétől színben és stílusban a gyereksarok, mégis legyen játékos és gyereknek való. Csodás átalakulás, amivel a felnőttek is boldogan élnek együtt egy térben, a gyermek pedig egyértelműen örömmel veszi birtokba a kis minibirodalmát.
