Az Észak-Carolina Állami Egyetem tanulmánya azért fontos mindenki számára, mert ha ez így van, és az anyák közül ilyen sokan titkolják a szülés utáni depressziójukat, akkor lehet, hogy valaki a környezetünkben is épp most bajban van, és segítsége szorul.
A kutatás vezetője, Betty-Shannon Prevatt úgy nyilatkozott, hogy sokan azért nem kapnak támogatást és segítséget a szorongásuk miatt, mert nem akarják elárulni senkinek, hogy bajban vannak. Sőt a részt vevő anyukák fele úgy nyilatkozott, hogy a segítségkérés egyenesen lehetetlennek tűnik számukra. A kutató abban látna erre a helyzetre megoldást, ha társadalmi szinten bátorítanánk az anyákat, hogy beszéljenek a mentális állapotukról, és ne rejtőzzenek el, hanem inkább arra koncentráljanak, hogy az egész családnak tesznek jót, ha lelkileg rendben vannak.
A kutatásban 211 nőt vizsgáltak, akik az utóbbi három évben szültek. Azt kérdezték tőlük, hogy tapasztalták-e magukon a szülés utáni depresszió tüneteit, és ha igen, akkor kihez fordultak segítségért. A válaszadók több mint fele (51%) tapasztalta a szülés utáni depresszió jeleit, de minden ötödik anya meg is tartotta magának az információt, és nem szólt róla senkinek. Több mint egyharmaduk azt írta, hogy nincs olyan szociális támogató rendszer körülöttük, ahol segítséget kérhettek volna, és féltek, hogy a környezetük elítéli őket, ha elárulják, hogy depressziósak.
Prevatt szerint ez az eredmény lesújtó, mert ezek szerint a nők a szégyentől való félelem miatt csendben szenvednek, miközben az lenne a természetes, hogy egy kölcsönös támogató közegben egymással meg tudják beszélni a szülés utáni nehézségeket. Igaza van, sokkal egészségesebb világban élnénk, ha nem ítélkezéssel, hanem segítőkészen fordulnánk egymás felé.
