2017. Október 10.

A gyerekem a legjobb barátom, de ettől még az anyja vagyok

Egy anya, Sa'iyda Shabazz írta le őszintén, mit gondol arról, hogy manapság egyre elterjedtebb az a nézet, hogy nem lehetünk szülőként a barátai a gyerekeinknek, mert akkor kicsúszik a kezünkből az irányítás.

K.G.

Már nem dicsekedhetek el a barátaimnak sem azzal, hogy a gyerekem a barátom is egyben. Mert mindenki szerint nekem az a feladatom, hogy anya legyek, nem pedig az, hogy barátkozzak a gyerekemmel. Márpedig az én életemben a legjobb barátom a fiam, és közben mégis az anyja maradtam. Szerintem megy együtt a kettő.

A fiam pici még, nyilván ezért is mondja mindig, hogy én vagyok a legjobb barátja. Nincs annál jobb érzés, mint ahogy átöleli a nyakamat, és ezt súgja a fülembe. Természetesen én is ugyanígy mondom neki, és komolyan is gondolom. Tudja, hogy nem ő az egyetlen barátom, ahogy neki is vannak más, gyerek barátai. Vannak felnőtt barátaim, soha nem terhelném a gyerekemet a felnőtt problémáimmal, túl nagy terhet raknék rá. Ám mivel folyton együtt vagyunk, természetes, hogy közel állunk egymáshoz. Szeretünk együtt rajzfilmet nézni, játszani a vonatokkal, színezni. Bejön hozzám a konyhába, amíg vacsorát készítek, és szórakoztat.

Sa’iyda Shabazz és kisfia

Tudja, hogy bármikor fordulhat hozzám, és elmondhat nekem mindent.

Ha boldogtalan, akkor adok neki lehetőséget, hogy elmesélje, mi történik a kis lelkében. Ha tudok segíteni, akkor megteszem. Elmondhatja az igazat, ha valami rosszat tesz, mert én vagyok számára a biztonság. Közben tudja azt is, hogy a viselkedése következményekkel jár, tisztában van vele, hogy miért jár büntetés. Ha úgy érzem, hogy messzire ment, akkor tudatom vele. Tudunk együtt játszani és jól érezni magunkat, de ha azt mondom, vége a játéknak, akkor az úgy is van. De ettől még lehet vele közeli a kapcsolatom.

Túl sokszor látom azt, hogy a szülőket hibáztatják, amiért a gyerekeik barátai is szeretnének lenni. Pedig az, hogy a fiam barátja vagyok, nem azt jelenti, hogy nincs előtte anyai tekintélyem, hanem csak annyit jelent, hogy tudja: mindig ott vagyok neki, és bármiről beszélhet velem. Néha egymás idegeire megyünk, ahogy az előfordul minden emberi kapcsolatban, de elég pár perc egymástól távol, és máris helyreáll a béke köztünk.

A fiam pontosan tudja, hogy több vagyok egy barátnál, hogy sosem fogom elhagyni azért, mert valami nem tetszik a viselkedésében. Persze, néha mérges vagyok, de attól még én vagyok számára a biztonság. Szeretném ezt a bizalmat fenntartani a jövőben is. Nem akarom ráerőltetni magam, de ott akarok lenni az életében úgy, hogy hagyom kibontakozni. Hálás vagyok, hogy a barátja lehetek.