A névtelen író az üzenetben elmondja, milyen viszontagságokkal kellett megküzdeni a szoptatás miatt az elmúlt egy évben. A családtagjai próbálták az anyát lebeszélni a szoptatásról egy idő után, azzal az indokkal, hogy pszichikailag károsítja fiát, nehezítve őt a függetlenedéstől.
Más anyákkal hasonlítottak össze, hogy némelyikük csak 4 hónapig szoptatta a gyerekét, én meg 20 éves korában is ezt fogom tenni.
Mikor a nő elhatározta, hogy szoptatás helyett mellszívó pumpát fog használni, szintén nem aratott nagy sikert családja és barátai körében. Volt, hogy a saját lakásában átküldték egy másik szobába, amikor tejet akart pumpálni a melléből. Fia születésnapja közeledtével az anya rettegett, hogy a kapcsolatuk teljesen meg fog változni.
Álomba sírtam magam a születésnapja előtti éjszakán. Azt gondoltam, nagy változás lesz a másnap, de szerencsére ugyanolyan tündérien néz ki, ugyanaz a vöröses haj, ugyanolyan álmodozó kék szemek néznek vissza rám.
Az anya azzal fejezi be levelét, hogy a legdurvább kritikák ellenére is megérte ez a fajta kötődés gyermekével. Szerinte a szoptatás az egyik legnagyszerűbb dolog az életében, amit a legjobban gyűlölt, de nagyon bánkódni fog, amikor vége lesz.