Kedves új barátnő!
Hidd el, nem jelentek rád veszélyt, de tényleg, nem akarom elvenni tőled a drága exférjemet. Ha emlékszel, azért is tettem ki a szűrét, mert már nem akartam tőle semmit, mert egy link alak, aki veled is ugyanazt fogja csinálni, amit velem és amit az előttem lévő nővel. Nem akarok károgni, sőt rosszat sem kívánok neked, ha te meg tudod őt változtatni, én lennék a legboldogabb, de leginkább teljes mértékben hidegen hagy, hogy ti mit csináltok egymással.
Örülök, hogy már nem része szervesen az életemnek a pasid, csak azt sajnálom, hogy nem bírsz lekattanni rólam.
A múltkor, amikor nálatok volt láthatáson, úgy jött haza a fiam, hogy elmesélte, miket mondasz rólam az apjának. Nem direkt hallgatta ki a beszélgetéseteket, csak még ébren volt, nehezen tud elaludni nálatok, és beszűrődött a szobába a hangotok. Sok mindent megértettem, amikor elmondta, hogyan győzködted az apját, hogy menjen bíróságra, és próbálja csökkenteni a gyerektartást. Ahogy kiszámoltad, hogy nem kell ennyi pénz ahhoz, hogy két gyereket egyedül neveljek, bőven elég lenne a fele is. Megdöbbentem, mert az exférjem egyáltalán nem fizet százezreket, nem szoktam hozzá fordulni a különleges kiadásoknál sem, és amit váláskor a bíró megítélt, az teljesen szokásos, általános gyakorlat. Nincs benne semmi kirívó, semmi különleges. De most már így értem, miért szívta a fogát, és miért nem volt hajlandó kifizetni a nyári táborok felét, és miért nem adott pénzt iskolakezdésre sem, holott mindez benne van a megállapodásunkban.
Már régóta érzem, hogy valami nem stimmel, először akkor lett gyanús, hogy te állsz a háttérben, amikor hirtelen nem akarta elvinni a kisebbik fiamat láthatásra. Ő akkor született, amikor te már az exférjem szeretője voltál, csak én nem tudtam róla, hogy van valakije. Tudod, nem azért szültem a kicsit, hogy téged bosszantsalak, hanem mert terveztük az exemmel a babát, eljátszotta itthon az odaadó férjet és apát, aki mennyire szeretne egy második gyermeket.
Részlet a Nők című filmből
Azt hiszem, ebben a történetben nem én vagyok a hunyó vagy a gyerek, hanem a férfi, aki mellett élsz most, és aki mindennap kétfelé játszott abban az időben.
Nem is értem, ezek után hogy tudsz benne megbízni. De te nem ezen gondolkodsz el, hanem ellenem és a gyerekem ellen folytatsz hadjáratot. Nem az a megoldásod, hogy magadba nézel és ráébredsz, hány sebből vérzik a kapcsolatod, hanem az, hogy eltiltod a gyerektől az apját, mert fájdalmas látni számodra azt a kis embert, aki akkor fogant, amikor a pasid azt hazudta épp neked, hogy nincs már közte és a felesége közt semmilyen testi kapcsolat. Elhiszem, hogy fáj, nekem is fájna, de közben meg itt ez a gyerek, aki szeretne az apjával is lenni, és nem érti, ő miért nem mehet, miközben a bátyját elviszik hétvégére.
Érdekes, hogy a nagy fiamat viszont mintha el akarnád csábítani tőlem, neki anyja helyett anyja akarsz lenni, gondolom azért, mert még nincs saját gyereked. Titkos beszélgetésekbe bonyolódsz vele viberen, azt írod neki, hogy az anyjának nem mondhatja el, miket beszéltek, ami minimum furcsa, de megkockáztatom, hogy még árt is a fiamnak.
Miért nem lehet ezt a helyzetet értelmes, felnőtt ember módjára kezelni? Csak annyit kellene elfogadnod, hogy a pasidnak volt előtted élete, volt egy házassága, amiből született két fia, és mindez vele együtt jár. Bár már kezdem úgy érezni, lehet, hogy az lenne a legjobb mindenkinek – nekem biztosan –, ha eltűnne az életünkből, gyerektartás sem kell, láthatás sem kell, csak azt szeretném, ha a gyerekeim a legkisebb lelki sérüléssel élnék túl a válásunkat. De ha te így folytatod az áskálódást, akkor szinte biztos, hogy maradandó károkat okozol bennük. A gyerekek érdekében kérlek, hagyd abba ellenem a hadjáratot, ne foglalkozz velünk ennyit, inkább a saját lelkivilágodat rakd rendbe, hogy békében tovább léphessünk.
Maradok távolságtartó tisztelettel:
az exfeleség
