„Nincsenek olyan családi fotóim, amin a három bátyámmal és a szüleimmel lennék együtt. A szüleim elváltak, amikor én 5, az öcsém pedig alig 1 éves volt. Nem készültek közös képek, egyrészt mert még nem voltak okostelefonok, másrészt mert apám több állammal arrébb költözött. Ezért döntöttem úgy, hogy a saját gyerekeimnek megadom azt, ami nekem hiányzik: közös családi fotókat a válás után is.
Monica Bielanko a gyerekeivel és exférjével
A különköltözés után nálunk is abbamaradtak a közös fotók, ez a dolgok rendje, tudom én is. Akkor váltunk el, amikor a legkisebb fiunk még baba volt, pont annyi idős, mint az öcsém, amikor a szüleim szétmentek. Még így is, hogy nekünk már itt van a kezünkben az okostelefon, és a közelben lakik az apjuk, a válás miatt mindketten távol akartunk lenni egymástól, az érzelmi viharok közepén a legutolsó volt, amire gondoltunk, hogy közös fotókat készítsünk. Aztán eltelt három év, és egyre fontosabbá váltak a fotók. Szükségem van azokra a képekre a gyerekek miatt, amiken mind együtt vagyunk, az exférjem pedig boldogan együttműködik velem ebben.
Csak azért, mert nem vagyunk már hagyományos család, nem élünk egy házban, nem jelenti azt, hogy a gyerekeinknek úgy kellene felnőniük, hogy a két szülőjük sosincs rajta egy közös fotón velük. Ennek érdekében félre tudjuk tenni a köztünk lévő nézeteltéréseket, a válást pár percre, és mosolygunk azon a pár fotón, bele a kamerába. Azért ilyen fontos, mert a gyerekeink ezekből a képekből rakják majd össze felnőttkorukban a gyerekkoruk puzzle-darabkáit, hiszen nem emlékeznek minden mozzanatra. Így kapcsolódnak a saját múltjukhoz.
Ugyanígy féltve őrzöm a házasságunk fotóit is, mert ezek nem az enyémek, a gyerekeimhez tartoznak. Ők pedig megérdemlik, hogy megismerjék a saját történetüket, lássák, hogy a két ember, akitől származnak, egykor szerette egymást. Megőriztem mindent: a házassági anyakönyvi kivonatot, esküvői meghívót, szerelmes leveleket, e-maileket. Ha kitöröltem volna mindazt az életünkből, ami az apjukhoz fűzött, akkor a gyerekeim létezését tagadtam volna meg. A házasságunknak vége, de a családunk mindig család marad, csak új formában él tovább, ezért mentek meg régi emlékeket, és ezért készítek újakat az apjukkal.”
