„Néha fel akarom adni a házasságomat. Néha szeretném felrúgni a biztonságot, emlékeket és a 22 éve tartó párkapcsolatot. Néha el akarom hagyni azt a férfit, aki túl könnyen felkapja a vizet, aki gyakran nem úgy látja a világot, ahogy én, vagy felhajtva hagyja a vécéülőkét. Néha szeretnék egy egyszerűbb életet konfliktusok, kötelességek és kompromisszumok nélkül.
Mert néha a házasság túl nehéz.
A fotón látható mosolygós nő nem ugyanaz az ember már 44 évesen, mint amikor találkozott ezzel a férfival 22 évesen. Megkeményedett és megtört kicsit. Sokkal együttérzőbb lett azokkal, akik szenvednek, mert átélt már sok mindent. Mégis, néha épp azokkal szemben feledkezik el az empátiáról, akik a legközelebb állnak hozzá. Mások igényeit a sajátja elé helyezi, mert ezt teszi minden anya, bár néha azért lázad.
Néha fel akarom adni, de valami mindig megállít. Az igaz, hogy van három fiatal arcocska, akik a családi vacsoráknál visszanéznek rám. Lehet, hogy nehezebb lenne az élet velük a férjem nélkül. Lehet, hogy az is visszatart, hogy bonyolult lenne szétválasztani az életünket, annyira összefonódott már. Nem lenne szokatlan, ha elválnánk. A szemem előtt mentek szét párok árulás, tragédiák miatt, és láttam, ahogy lassan elhaltak házasságok, mert a két ember másfelé fejlődött.
Amikor felmerül bennem, hogy feladom, megnézem a képeket magunkról.
Látom a nevetőráncokat az arcunkon, amiket a rengeteg jó emlék hagyott maga után. Minden mosoly eszembe juttatja, hogyan éltük túl a vetélések és a meddőség fájdalmát úgy, hogy egymásba kapaszkodtunk. Nézem magunkat, ahogy megérintjük egymást, amiről eszembe jut, régen mennyire elállt még a lélegzetem is attól, hogy megfogta a kezem. Belenézek a férjem szemébe, és látom, hogy még mindig ő a legtisztességesebb ember, akit ismerek.
Néha nehéz a házasság, nehezebb, mint kellene. Lehet, hogy az lenne a logikus lépés, hogy elváljunk. De ez nem ma történik meg. Mert lehet, hogy épp nehéz és kimerítő időszakot élünk a házasságunkban, de ezeken a képeken mindig látom, hogy miért lettem szerelmes ebbe a férfiba. Úgyhogy amikor fel akarom adni, akkor az jut eszembe, hogy holnap reggelre jobb lesz. És mindig így is van. Remélem, mindig így is lesz.”
