Az a rossz hírünk van, hogy nemcsak a kétévesnél kell számítanod hisztériázásokra, hanem előjön majd újra a dackorszak új köntösben, amikor tini lesz a gyermeked. Ugyanazok a tünetek, csak szintet lépnek a gyerekek. És mindkét korszakra igaz, hogy úgy tűnik, mintha a semmiből jönnének a hisztik, mintha olyan apróságokon robbannának ki, amiken nemhogy hisztizni, de még szemöldököt felvonni sem érdemes.
Egy pszichológustól olvastam azt, hogy ha hisztizik a gyerek, akkor három kérdést tegyünk fel magunknak, mielőtt felrobbanna a fejünk:
1. Éhes az a gyerek?
2. Fáradt az a gyerek?
3. Beteg az a gyerek?
Merthogy ez a három leggyakoribb ok, amiért egy kétéves gyerek idegösszeomlást kap, mert belül érzi a frusztrációt, és nem tudja azonosítani magában, hogy tulajdonképpen miért ideges.
Ha belegondolsz, logikus, felnőttként is sokkal könnyebben felbosszantjuk magunkat, ha éhesek, fáradtak vagy betegek vagyunk. Legalábbis engem biztos, hogy nagyon irritál, ha éhezem, és épp akkor kérnek tőlem valamit, amit haladéktalanul meg kell csinálnom. Ugyanez történik a gyerekeknél is, ha alacsony a vércukorszintjük, kimerült vagy beteg a szervezetük, akkor hamarabb robbannak.
Ezernyi más oka is lehet a hisztiknek természetesen, és sokszor elkerülhetetlen, hogy az akaratok összefeszülésének az legyen az eredménye, hogy a gyerek ordít. Mint amikor a kétévesem azért dobta a földre magát, mert a zöld tányért akarta, nem a rózsaszínt, amit elé raktam. Az ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni és nem lehet ráfogni, hogy éhes/fáradt/beteg a gyerek, ezeket az idegrendszeri éréssel jól megmagyarázhatjuk magunknak és máris kevésbé leszünk idegesek.
Ha viszont fogjuk az éhséget, fáradtságot és betegséget, és kivesszük a hisztik közül, úgy gondolunk rá, mint jogos frusztrációra, akkor máris sokkal több esetben érezzük úgy, hogy kézben tarthatjuk a dackorszakot. Mert nem is a hisztik miatt nehéz ez az időszak, hanem az a tehetetlenség őrjítő, az a kiszámíthatatlanság, hogy bármikor, bármire kitörhet a hiszti, és sem megelőzni, sem kezelni nem tudjuk. Mintha elveszítenénk a kulcsot a saját gyerekünkhöz, akivel épp csak belerázódtunk az anyaságba. A dackorszakban vetődik fel bennünk mindennap, hogy alkalmatlanok vagyunk az anyaságra, mert egyszerűen széttárt kezekkel állunk a sok nyafogás és hisztériázás előtt.
Így viszont, ha hiszti van, és először ezt a három okot megpróbáljuk felderíteni, akkor máris úgy érezhetjük, hogy a kezünkben van az irányítás. Vagyis egy kevés irányítás. Annyi, hogy mégse omoljunk össze.
1. Éhség
Nyilván nem éhezteti senki direkt a gyerekét, csak ebben a kétéves korban a gyerek még nem tudja pontosan megmondani, kommunikálni, hogy mikor kezdődik és mikortól válik irritálóvá az éhségérzet benne. A legjobb talán az a megoldás, hogy rugalmasan kezeljük az étkezéseket úgy, hogy a nasiktól távoltartjuk a gyereket, amennyire lehetséges, de nem indulunk úgy el otthonról, hogy legalább egy kiflicsücsök ne figyelne a táskánkban vész esetére. Vagy bármi más, amit a gyermek szeret és lehetőleg nem csokival bevont csokis csoki.
Az is fontos, hogy a gyerek tudja, honnan vehet el ételt magának, ha éhes lenne, így még abban is segíthetünk neki, hogy figyelje a teste jelzéseit. Tegyünk elérhető közelségbe egészséges nasikat, ételeket, hogy rá tudjon járni, ha megéhezik, ezzel tanulja meg, hogy akkor egyen, ha éhes, annyit egyen, amennyitől jóllakik, és úgy egyáltalán: jó viszonya legyen az ételekkel. Ami azért a mai evészavaros világban különösen fontos útravaló.
2. Fáradtság
Egyértelmű, hogy elég alvás kell egy gyereknek ahhoz, hogy lelkileg kiegyensúlyozott legyen. Amíg pici, addig egyszerű dolgunk van, mert magától kidől bizonyos időközönként, de amikor már két-hároméves lesz, akkor viszont elkezdődik a küzdés, hogy nem akar délután aludni, nem akar este aludni, fenn akar maradni velünk, mert elvesztegetett időnek érzi az alvást. De ebben érdemes nagyon következetesnek lenni és igenis elaltatni délután és időben letenni este, hogy ne szúrjunk ki saját magunkkal, mert a kialvatlan gyerek bizony nyűgös és hisztis gyerek.
A rutin ebben is a segítségünkre van, ha jól megszokott időben fektetjük le délután és este is, akkor jobban el is fogadja, hogy márpedig neki aludnia kell. Az alvás előtti szertartásokat is tartsuk meg, mint a fürdés este vagy mese délután, mert ezek segítenek a gyereknek lelassulni és felkészülni a pihenésre. Bár minden családban más a rutin, azért azt érdemes figyelembe venni, hogy a szakemberek azt ajánlják, hogy a lefekvés előtti órában már ne nézzen a gyerek tévét, ne nyomkodjon telefont és tabletet, mert a fényük megzavarhatja az alvást. Úgyhogy inkább arra koncentráljunk az altatás előtt, hogy minőségi időt töltsünk a gyerekeinkkel.
3. Betegség
Nem igazán lehet megelőzni, hogy megbetegedjen a gyermek, főleg ha közösségbe jár, sokszor hiába adunk neki vitaminokat, nem bír el a szervezete a bölcsis, ovis vírusokkal. De azért törekedhetünk rá egészséges ételekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, hogy minél erősebb legyen az immunrendszere.
Ha nem is tudunk minden hisztit kivédeni, mert továbbra is ordít a gyerek, ha nem az elképzeléseinek megfelelően alakulnak az események, legalább egy kicsit tudjuk tompítani a hisztik hangerejét, ha közben nem éhes, nem fáradt és nem beteg.
