Anya lesz persze a legboldogabb, mert a kevés játék kevés pakolást is jelent. Az Infant Behavior and Development szakújságban megjelent tanulmány szerint a túl sok játék ront a totyogók játékának minőségén. A kutatók azt találták a kísérlet során, hogy amikor a környezetükben kevés játék volt, a totyogók nemcsak több ideig játszottak egy játékkal, hanem sokkal kreatívabban, többféle módon is használták a játékokat. Ez pedig azért van, mert ha nincs túlzsúfolva játékkal a környezetük, sokkal inkább tudnak koncentrálni a gyerekek arra a játékra, amivel éppen foglalkoznak.
Végre itt a tudományos indok arra, hogy egy raklapnyi játékot kiszelektáljunk a gyerekek cuccai közül. Természetesen nem azért, mert utáljuk ide-oda tuszkolni a nyolcvanadik plüssállatot és harmincadik kisautót, mert már sehova sem férnek. Csak és kizárólag a gyerekeink kreativitása lebeg a szemünk előtt, amikor határtalan örömmel megszabadulunk minden műanyag kacattól, főleg azoktól, amik még hangot is adnak ki.
Lehet, hogy egy ilyen szelektálás alkalmával felháborodnak az aprónépek otthon, de később, úgy húsz év múlva megértik majd, hogy csak a kreativitásuk érdekében űztük ki az otthonunkból a fele játékospolcot.
