Nyilvánvaló, hogy ha az elvárások alapján indulunk neki a nemi életünknek is, elég gyorsan fogjuk majd rosszul érezni magunkat. Főleg, hogy az elvárások egy gyerekes nő esetében mindkét irányba húznak: egyrészt abba, hogy anyukaként nehogy már az legyen a legfontosabb, mennyire vagyunk aktívak az ágyban, másrészt arra, hogy még így is legyünk vonzóak és repkedjenek a lepedők. Ezen kiigazodni eleve lehetetlen, és megfelelni neki meg nyilván. Persze ahhoz képest meg könnyen ítélünk el bárkit bármiért: azért, mert van igénye rá, vagy azért, mert nincs.
Három anyukát kérdeztünk meg, náluk ez hogy megy, és talán érdemes őket meghallgatni, és azokat a döntéseket elfogadni, amiket mi – talán azt hisszük – soha nem hoznánk meg.
„Most kétéves a kislányom, vagyis szerintem már elég nagy. Megmondom őszintén, kicsit rosszul érzem magam, ha csak hetente kétszer fekszünk le a férjemmel. A barátnőim szerint ez nagyon jó arány így is, de nem bánnám azt a harmadikat. Szerintem a párom sem bánná, csak néha annyi a meló, meg fáradtak vagyunk, és reggel a kisasszony már hatkor felébred, szóval nem tudjuk megelőzni.
Néha egy gyerekkel is olyan, mintha komplett katonai alakulatok masíroznának a lakásban, vagy mintha egy állatkerttel kellene együtt lakni. (fotó: thinkstock)
Pedig vágyom arra a régi időre, hogy este is meg reggel is lehessen, esetleg többször egymás után, milyen jó volt az régen.
Én egyébként nem ítélem el azt, aki nem szexel, azt sem, aki állandóan, bár nem tudom, hogyan csinálja, ha van gyereke, nekem csak legyen meg ez a heti két-három. Ideges vagyok nélküle, kell a lelki békémnek, jobb tőle az élet, része a teljes mindennapoknak, ennyi. Nem akarom túldimenzionalizálni, lehet édesség nélkül is élni, csak jobb vele együtt. Ennyit gondolok a dologról.” – Daniella
Daniellával ellentétben Szandra másképp éli meg a kismamaságot. Neki azt hozta ez az időszak, hogy teljesen leszokott a szexről, és még csak nem is panaszkodik miatta.
„Hároméves a gyerekem, azóta nem feküdtem le a férjemmel. Ez tudom, hogy extrémen hangzik, de egyszerűen jobban érzem így magam. Eleinte persze természetes volt: eleve orvos tiltotta, utána pedig annyira fáradtak voltunk mindketten, hogy nem is igazán próbálkoztunk, azon is meglepődtünk, ha aludni volt időnk. De akkor azért kihasználtuk.
Maga a szex gondolata legalább nyolc hónappal a szülés után merült fel, bennem legalábbis, és akkor a férjem egyszer kezdeményezett, de annyira rettenetesen éreztem magam közben, hogy úgy gondoltam, köszönöm, ebből nem kérek többször.
Nem tudom, miért, de viszolyogtam utána az egésztől, holott a férjemtől nem viszolygok, csak az a helyzet váltott ki belőlem szörnyű rossz érzéseket. Utána elutasítottam a férjemet néhányszor, és mondtam, hogy egyszerűen valamiért ez nekem nem megy. Két éve pedig nem próbálkozik.
Tudom, hogy sokaknak ez nagyon rosszul hangzik, de én elég jól elvagyok ezzel. Olyan, mintha a szex törölve lett volna rólam, mint egy számítógépről, és nem merül fel a gondolataimban. Vagyis egyetlen módon merül fel: néha szeretnék még egy gyereket. De egy kicsit visszatart, hogy le kell feküdni hozzá. A férjemmel a kapcsolatom egyébként szerintem nagyon jó. Nagyon jó baráti. Beteg vagyok, hogy nem vágyom többre?” – Szandra, 35 éves
„Régen kimondottan szexcentrikus voltam, most egyéves a kisfiam, és havonta egy szex több is, mint elég. Igazság szerint a férjem kedvéért csinálom azt az egyet is, bár nem mondanám, hogy soha nem élvezem.
Néha jól esik. Meg tudom, hogy neki szüksége van rá, és akkor ráveszem magam.
De annyival, de annyival többre értékelek egy teljes éjszaka alvást vagy akár egy rendes túrós buktát egy óra szabadidővel, amikor egyedül kortyolgathatom a kávémat, hogy be sem merem vallani. Pedig ezt választanám. Azt hiszem, a férjemnek ez nem valami jó, majd megpróbálok még egy picit gyakrabban vele lenni, de egyelőre elképesztő nehezemre esik.
Olvastam erről cikkeket, azt írják, ez normális, így várok még. De lehet, hogy egyszerűen csak rá kellett jönnöm, hogy a szex nem mindig az élet középpontja. Nem mindig ez a legfontosabb, és – most úgy tűnik – lehet nélküle élni. Az egyik barátnőm azt mondja, ez kizárt, de neki nincs gyereke, fogalma sincs, mekkora változásokat okoz ez az ember életében, meg – szerintem – a hormonjaiban. Szóval inkább a túrós bukta.” – Lívia, 37 éves
Látjuk, hogy receptek egyáltalán nincsenek. Van, aki ki tudja hagyni az életéből a szexet, és még csak nem is sajnálja, más pedig alig várja, hogy még inkább visszatérjen. Nem hiszem, hogy a számok volnának lényegesek, az őszinte boldogság foka annál inkább. Ha valaki tényleg azt csinálja, ami neki bejön, akkor az így van jól. Ha viszont a döntése mögött valami sérülés, hárítás, boldogtalanság bújik meg, akkor jobb mélyebben utánanézni a kérdésnek.
