A túl sok játék és holmi a felhőtlen gyermekkor esküdt ellensége

A Zuglói Civil Házban vagyunk, az Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoport összejövetelén. Faragó Ági vezetésével az anyukák és csemetéik kéthetente jönnek itt össze, hogy a gyakorlatban is elsajátítsák az egyszerűsítés módszerét.

„Próbáljatok meg rajzban megragadni egy olyan pillanatot a gyermekkorotokból, amikor boldogok voltatok!” – hangzik a feladat, és bár én most csak megfigyelő vagyok, azért elgondolkodom, vajon én most mit rajzolnék. Például azt, amikor 6-7 éves lehettem, lent voltunk a családdal a Körösnél, és nagypapám úszni tanított? Vagy amikor iskola után estig kint játszottunk az utcán a szomszéd gyerekekkel? Vagy mikor a családi nyaraláson kiültünk éjszaka a ház elé, és órákon át néztük a hullócsillagokat? Valahogy csupa olyan emlék jutott eszembe, amely a családhoz és a természethez kötődik. Faragó Ági szerint ezzel az emberek többsége pont így van, senkinek nem jut eszébe a gyerekkori Barbie-ja vagy a méregdrága elemes autója. És a mi gyerekeink is hasonlóképpen vannak ezzel, nem a játékok özöne, hanem az együtt töltött idő teszi őket boldoggá.

Zsúfolt otthonok, zsúfolt életek

Egyszerűbb gyermekkor

Az egyszerűsítés szemléletének megalkotója Kim John Payne, az Egyesült Államokban élő pszichológus, akinek Egyszerűbb gyermekkor című könyve világszerte sok szülő egyik legfontosabb gyermeknevelési kézikönyve lett. Kim John Payne szerint a mai családok többségének élete a „négy túlzás” – a túl sok tárgy, a túl sok választási lehetőség, a túl sok információ és a túl nagy sebesség – oszlopaira épül. Márpedig ez a túlzott bőség a felhőtlen gyermekkor esküdt ellensége.

A túl sok ingernek és választási lehetőségnek köszönhetően a gyerekek nem tudnak egy-egy dologban alaposan elmélyedni, a tárgyakkal telezsúfolt környezet pedig nem teszi lehetővé számukra, hogy elég idejük és figyelmük jusson a világ felfedezésére. Ez a minden irányból rájuk zúduló túlzás nap mint nap sok kis stresszhelyzettel terheli őket, ami rombolja közérzetüket ellenállóképességüket, és akár viselkedészavarokat is okozhat.

Évi 13 hónapos kisfiával jár a zuglói csoportba, és nemcsak azért, hogy saját életükre vonatkozóan jó ötleteket kapjon, hanem azért is, mert úgy érzi, az egyszerűsítés szemlélete a munkájában is sokat tud segíteni. Pedagógusként 2-3 éves gyermekkel foglalkozik, és számtalanszor tapasztalta, hogy a gyerekek már reggel kimerülten érkeznek. 

Vannak olyan kisgyerekek, akik napi 2-3 órát tévéznek vagy tableteznek, és látszik, hogy ez nincs jó hatással rájuk. Volt például egy olyan kisfiú, aki a beszoktatás alatt csak úgy tudott megnyugodni, ha bekapcsoltunk neki a telefonon egy mesét. Az anyukája azt mondta, hogy ő sem tudja másképp megnyugtatni. Egy 3 éves kislány pedig folyton verekedett. Mint az anyukával való beszélgetésből kiderült, az életük rettentően hektikus volt, valószínűleg ez állt a háttérben.

A játékhegyeken túl

Faragó Ági kislánya most 1,5 éves. Ági Kim John Payne könyvére még Lenke születése előtt rátalált, és ezzel szinte párhuzamosan indította el Szimplán elnevezésű blogját is, mely a minimalizmusról szól, az anyák szemszögéből. Ági a saját életében kezdte el a változtatást, de ma már Egyszerűbb gyermekkor-tanácsadóként másoknak is segít. Előadásokat, tanfolyamokat, hétvégi workshopokat tart, és a blog mellett létrehozott egy Egyszerűbb gyermekkor nevű Facebook-csoportot is.

Ági és Lenke (fotó: Faragó Ági)

A mostani foglalkozáson a fizikai környezet egyszerűsítése a téma. Szó esik például arról, milyen szempontok szerint érdemes csökkenteni a játékok mennyiségét, melyek azok a játéktípusok, amelyeket érdemes megtartani, és melyek azok, amelyektől jobb megszabadulni.

Azt hiszem, nincs olyan kisgyermekes család, amely ne küzdene a játékok özönével. A szülők megfogadják, hogy nem halmozzák el a gyerekeket, aztán egyszer csak arra eszmélnek, hogy már szinte hegyként tornyosulnak a játékok a lakásban.

Látom Lenkén, hogy amikor nincs túl nagy rend itthon, amikor a kelleténél több játék van elöl, az már sok neki, és ilyenkor nem is tudja magát annyira lekötni.

Náluk most két építőkockás csomag, 8-10 könyv, egy baba, egy babakocsi, egy motor, 2 nyuszi, ceruzák, kréták, és egy varázspalló van elöl. Ági ezeket szokta lecserélni, ha azt látja, hogy Lenkét már nem érdeklik. De vannak állandó darabok is, amelyek mindig kéznél vannak, például egy karikatorony, amivel kicsi kora óta az apukájával szokott játszani.

Évi is elkezdte már otthon a tárgyi környezet egyszerűsítését, és még kisfia születése előtt elhatározta, hogy nem akar olyan játékot, ami gombnyomásra zörög, csörög, zenél. Egyrészt, mert ezek túl erős ingert jelentenek a babának, másrészt pedig túl egyértelműek is, nem lehet velük kreatívan játszani.

Bár nem vettünk, de kapunk ilyen jellegű játékokat. Ezeket továbbajándékozom vagy eladom, vagy kivesszük belőle az elemet. Kaptunk például egy műanyag laptopot, abból kivettem az elemet, mert a kisfiam imádja nyomkodni a gombokat, még akkor is, ha a laptop nem csinál semmit.

Ahogy a buddhisták tartják, amennyi étel a markodban elfér, elég egy napra. Valami hasonló lehet a játékokkal is. (fotó: Faragó Ági)

Ritmus és rítus

Kisgyerekes szülőként a ruhák tengerében is könnyű elveszni. Ági nemrég egyszerűsítette saját és kislánya ruhatárát, a blogján mesélt is erről. Az eredmény számomra megdöbbentő, ugyanis Lenke minden ruhája elfér egyetlen fiókban. 

Bodyból kilenc van, a többi ruhadarabból pedig maximum öt elég. Gyakran mosunk, ráadásul Lenke mindig ugyanazokat a darabokat akarja felvenni.

Az egyszerűsítés nem csak a tárgyi környezetünkre vonatkozik, hanem például a napirendünkre is. Az átláthatóság, a kiszámíthatóság ezen a téren is fontos egy gyermek életében. Frida, a kétgyermekes anyuka számára is ez az egyik, amin mindenképpen szeretne változtatni.

Egy kicsit elcsúszott életmódban élünk, későn fekszünk, későn kelünk, a gyerekek is hozzánk idomultak. Emiatt aztán sok délelőtti gyerekprogramról, baráti kirándulásról lecsúsztunk. Ezen szeretnék változtatni, ezért mostanában 8.15-kor csörög az ébresztő.

Ágiéknál a megfelelő napi ritmus kialakításában sokat segített, hogy egy ideje kis dalokat énekelnek például a pelenkázás vagy a fürdés előtt, és ennek köszönhetően a korábbi hangos tiltakozás is múlt időbe került, és ha Lenke meghallja a dalt, már maga indul a fürdőszoba irányába.

Kevesebb ruha, kevesebb stressz. (fotó: Faragó Ági)

„Verbális kacatok”, avagy a gyereknek nem kell mindenről tudnia

Talán sokan nem gondolják, de az egyszerűsítés a gyermekkel való kommunikációban is fontos. „Korábban nagy gond volt számomra a felnőtt világ kiszűrése” – mondja Évi.

A férjem sokat dolgozik, és ha este hazaér, csak a vacsora és a fürdés a kisfiunkkal közös programja. Korábban ez alatt mi folyamatosan beszélgettünk arról, hogy mi történt aznap, és láttam a kicsin, hogy stresszes lesz ettől. Ez sokáig nem esett le, aztán, mikor erre ráébredtem, nem tudtam, hogyan csinálhatnánk másképp. Most a könyv által javasolt hármas szűrőt alkalmazzuk, vagyis a kisfiunk előtt csak olyasmiről beszélgetünk, ami igaz, jóindulatú és fontos.

Ági egyik szívügye a környezetvédelem, és úgy képzelte, már korán mesél majd erről a kislányának, de most rájött, nincs értelme még ezzel terhelni őt. A vacsoraasztalnál sem beszélnek politikáról, pletykákról, és arra is igyekszik figyelni, hogy ne magyarázza túl a dolgokat.

„Sokan azt hiszik, hogy az egyszerűsítés csak a tárgyakról szól, de ennél sokkal több van benne. Ha az ember elkezd egyszerűsíteni, rájön, hogy ezáltal az élet valódi értékekeihez is sokkal közelebb kerül.”