A hároméves lányom autista, de inkább titkolom mások előtt, félek, hogy ha kiderül, akkor még nehezebb lesz az élete. Nem mutatja a tipikus, jól ismert jeleket, ezért nem mondja meg róla senki első pillantásra, hogy autista. Maximum annyit vesznek észre, hogy kicsit nehezen érthetően beszél, de ebből még nem vonnak le messzemenő következtetéseket.
Tanultam a múlt tapasztalataiból, ezért döntöttem úgy, hogy nem árulom el senkinek, hogy autista a lányom.
Beszéltem vagy tíz óvodával, de mindegyik hirtelen telt házas lett, amint megemlítettem a gyermekem autizmusát. Hiába mondtam, hogy nem igényel különleges bánásmódot, és nincsenek viselkedésproblémái, nem fogadták be a gyerekemet. Ha azok az emberek, akiknek olyan a végzettsége, hogy elvileg érteniük kellene az autizmus spektrumzavar sokszínűségét, így elítélik és elutasítják, akkor mit tennének vele azok, akiknek fogalmuk sincs erről az állapotról? Ha elmondanám, hogy autista, akkor a szomszéd néni vagy a játszóteres anyuka ugyanúgy állna a lányomhoz, mint most? Nem hiszem.
Közben viszont szívem szerint elmondanám mindenkinek, mert akkor legalább meg tudnám indokolni, miért nem érünk rá soha, hogy elmenjünk játszódélutánra másokhoz, mert általában terápiára járunk. És azért is elmondanám, mert szeretném megváltoztatni az emberek előítéleteit.
Képünk illusztráció! Forrás: Unsplash
A hároméves autista lányom viselkedése példás az oviban – köszönhető ez annak az egy ovinak, amely fogadta végül –, okos, kedves és aranyos.
Szeret játszani a többiekkel, tud osztozkodni, és képes kapcsolatokat teremteni. Szeret takarítani, és sosem hisztizik. Közben pedig egy olyan hároméves, akit kiborít egy húsvéti tojáskeresés, és nem bírja, ha változik a napi rutinja. Annyira nem bírja, hogy hasmenése lesz tőle, és nem tud aludni. Pontosan délben kell ebédelnie, 13:30-kor aludnia és 17:30-kor vacsoráznia ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
Heti húsz órát tölt el különböző terápiákkal ahhoz, hogy ilyen szinten tartson most. Mindenért keményen megdolgozik, ami másoknak természetesen jön. Megtanulta, hogyan tudja tolerálni az ujján a festéket, a hajszárító hangját és a strandot. Azt is tanulnia kellett, hogyan kell játszani és hogyan kell tanulni. Nem érdemli meg, hogy bárki elítélje az autizmus címkéje miatt. Ezért nem árulom el senkinek, hogy autista.
