Dina Rosa PhD dietetikus, az It’s Not About the Broccoli könyv szerzője szerint a szülőknek nem erőltetniük kellene az ételeket, hanem a felfedezés örömét kellene felébreszteni a gyerekben.
Nagy nyomást helyeznek a szülők a gyerekre, ha folyton noszogatják, hogy egyen már. A válogatós gyerek lehet, hogy beveszi a szájába a falatot, de a feszültség és teljesítménykényszer miatt nem érzi át, milyen valójában az étel íze, hogy ízlik-e neki. Sőt a nyomasztás miatt már előre eldönti magában általában, hogy csak rossz lehet.
Rosa szerint, amikor tukmáljuk a gyerekre az ételt azzal, hogy „csak kóstold meg, nem kell megenni, ha nem ízlik”, akkor a gyerek azt úgy fordítja le magában, hogy „ha ízlik, mindet meg kell ennem”. Ami máris nyomasztani fogja, mert a szülei elvárásainak is meg akar felelni, de közben viaskodik a saját igényeivel.
Képünk illusztráció! Forrás: Profimedia
Ha viszont az étkezéseket kényszerből sikerül átfordítanunk egy felfedező kalanddá, akkor nagyot változhat a gyerek hozzáállása is az ételekhez.
Az ételek felfedezése azt jelenti, hogy megérintjük, megszagoljuk, sőt meg is hallgatjuk az ételt, még mielőtt szóba jönne az, hogy a szánkba rakjuk. Ha hagyjuk a válogatós gyereknek, hogy játsszon az étellel, és megdicsérjük azért is, ha hozzáér az addig elutasított kajához, akkor szép lassan leépíthetjük az ellenállását.
Kezdhetjük azzal, hogy beszélgetünk a gyerekkel azokról az ételekről, amiket szeret és megeszik. Megkérdezzük, milyen színű, ízű, állagú az étel a tányérján. Elmehetünk közösen vásárolni, ahol együtt választjuk ki a gyerekkel az ételeket. Amikor pedig új ételt rakunk elé, akkor egy egészen borsónyi adaggal kezdjük, és kérjük meg, hogy minden szempontból írja körül az ételt, mintha egy tudományos kísérlet vagy kincsvadászat résztvevője lenne. Így a válogatós gyerek sem érzi majd kényszernek az evést, és felébredhet a természetes kíváncsiság benne az ételek iránt.
