„A gyerekünk konkrétan utált a szoptatás alatt”

„Csak azután jöttem rá, hogy a szoptatás valójában egy összetett és különleges folyamat, miután megszületett a harmadik gyerekünk. Egész addig a világ legtermészetesebb, és ebből kifolyólag legegyszerűbb dolgaként tekintettem rá. Nagyobbat nem is tévedhettem volna” – kezdi a Scary Mommy-oldalán közzétett írását Clint Edwards, aki a posztban összegyűjtötte azt a 9 dolgot, ami a leginkább meglepte a szoptatással kapcsolatban.

A mellek néha eresztenek

Őszinte leszek, álmomban se gondoltam volna, hogy a női mellek olykor önálló életet élhetnek. Épp ezért konkrétan sokkot kaptam, mikor Melanie melleiből először kezdett szivárogni a tej, mondjuk amikor két etetés között kicsit több idő telt el, mint általában. Vagy, mikor a lányunk felsírt. Pedig ez – mint megtudtam – viszonylag rendszeresen előfordul.

Egész nap láthattam melleket, de…

Tinédzser koromban az egyik titkos vágyam volt, hogy egy olyan nővel éljek együtt, aki rendszeresen félmeztelenül mászkál. Mindkettőnk örömére. Aztán, amikor Aspen megszületett, és Mel, a feleségem szoptatni kezdte, valóra vált az álmom… egy része. A mellek ugyanis közel sem az én kedvemért maradtak fedetlenek, sokkal inkább a gyerekünk kedvéért. Ami meglepő, hogy ez egyáltalán nem okozott csalódást, sőt: én, aki évtizedeken át kizárólag szexuális értelemben tudtam a női mellekre gondolni, végre megértettem, milyen kulcsfontosságúak az élethez.

A gyerekünk konkrétan utált a szoptatás alatt

Aspen számára életének első három hónapjában gyakorlatilag teljesen értéktelen voltam. Sőt, még rosszabb: konkrétan utált. Idegesítettem. Már attól zokogott, ha véletlenül túl sok ideig néztem rá. És akkor arról még nem is beszéltem, mi történt akkor, amikor kézbe próbáltam venni. Biztos vagyok benne, hogy a kapcsolatunk azért alakult így akkoriban, mert nem voltak melleim: nem tudtam megetetni, szóval tulajdonképpen mi hasznom is volt?

Simán irigyeltem a feleségem melleit

Leginkább akkor, mikor egyedül maradtam Aspennel, mondjuk reggel. Ő felébredt, keservesen sírt, majd mikor magamhoz öleltem, megpróbált enni a bicepszemből. Totál értéktelennek éreztem magam, és akkor először azt kívántam, bárcsak nekem is lennének melleim.

Hiányoztak az összebújások

Az első két gyerekünk tápszeres baba volt, és mivel cumisüvegből ettek, bőven volt lehetőségem arra, hogy evés közben összebújjak velük. Nos, Aspen esetében ilyen összebújásokról az első időszakban szó sem lehetett, és nagyon is hiányoztak.

Posztja végén Clint leírta, hogy bár nem is gondolta volna, a szoptatás időszaka számára is nagyon tanulságos volt. „Mel és én már 10 éve házasok vagyunk, ám mióta láttam őt szoptatni a harmadik gyerekünket, egy újfajta tiszteletet érzek iránta, és a többi anya iránt.”