Nem mintha ne sorolhatnánk fel ezer dolgot, amiben az utca embere, az internet minden joggal felruházott polgára, vagy akár a közvetlen ismerőseink – khm, alkalomadtán mi magunk?, ugye nem? -, szóval bárki ne érezné úgy széles e vidéken, hogy megdönthetetlen ítéletet mondhat, de azért mindenképpen első helyet élvez a másik ember párkapcsolata és szexuális élete, mondjuk egész közvetlenül a gyerekéhez való viszony előtt áll elítélhetőség tekintetében, vagy éppen mellette. Mert ezekhez, na ezekhez aztán mindenki ért.
Nem számít, hogy hány rossz viszony, fertelmes veszekedés, elviselhetetlen élethelyzet, brutális és bántó, esetleg önbántalmazó szerelmi vagy szexuális kapcsolatot élt már át vagy éppen él is át, függetlenül attól, hogy mondjuk az ő házasságában az őszinteség, a kölcsönösség és a szeretet most éppen milyen extra magas vagy alacsony hőfokon ég, mindenképpen szakértőnek érzi magát a hatvanas Mari néni, a húszas Boróka, a negyvenes középvezető, Ferenc, a harmincas marketing szakember és mintaanya, Elvira, hogy megmondja a magáét, és komolyan elítéljen mást akár csak az érzéseiért, hogy ne mondjuk, a felvállalt kapcsolataiért.
Hogy mik szoktak ezek az okok lenni?
Ritának nyolc év házasság után eszébe jut, hogy a szex már semmit sem nyújt neki a férjével – hát ugye mér’ nem veszi fel a kis csipkéset és mér nem húznak el párterapeutához?, más vélemények szerint: mér nem váltak el tegnap?, megint mások: a férje úgyis csalja, mert ezek rohadékok, tök mindegy. Zsolti elválik a feleségétől, és elvesz egy másik nőt, aki 7 évvel fiatalabb nála – „ezeket csak a szex érdekli”, mondják egyes nők, „rohadék életközepi válságos, önző dög”, fújják még a többiek, „majd azt a luvnyát is megunja”, vetítik előre halálnál is biztosabban Zsolti jövőjét a szakszerű kommentelők és erkölcscsőszök, a magukkal teljes harmóniában élők pedig megállapítják, hogy „minden kapcsolat megmenthető, ha eleget dolgozunk rajta, biztosan nem figyeltek eléggé.”
Ervin Ervinnel él – egy másikkal, vagyis a lényeg, hogy egy férfival – „szodómia, rohadjanak meg”, „ezek miatt kell ennyi adót fizetni”, „ez természetellenes”, „tönkreteszik a gyerekemet”, „még elképzelni is undorító” – így szól az internet veretes népe és a szomszédok. Zebulonnak két barátnője van, Nia és Bia, Nesztikének meg két pasija, Gyuri és Henrik, ők azt állítják, hogy nekik ez jó, de egész nyilvánvaló, hogy hazudnak, mert 1. ez természetellenes, 2. nem láttam még nőt, aki ne akart volna egyetlen lenni a pasijának, 3. nyilván mindenki olyan, mint én, és én ezt utálnám, 4. a Zebulon és a Neszti nagyon ronda név.
Gábor és Iza húsz éve együtt vannak és még csak el sem akarnak válni – ez mind közül a leggyanúsabb, „szerintem őket nem érdekli a szex – így könnyű”, hallható a legtöbb hang, „ez csodálatos, bárcsak igaz lenne”, olvadoznak azért sokan szívecskékkel körülvéve, „azért megnézném ennek a Gábornak a titkos chatjeit”, „a monogámia totál idejétmúlt állapot, reménytelenek az emberek, hogy még mindig ezzel próbálkoznak, már a szemükön is látszik, hogy önmaguknak is hazudnak”, hangzik el a kritika teljesen más szájakból.
Athanáziusz senkivel nem fekszik le. Legalábbis azt állítja. Tulajdonképpen szerzetes. Elmondása szerint nem is próbálta és tervei szerint nem is fogja. – „Majd pont elhiszem egy ilyen fickónak”, közlik a szemfüles lányok, „Ez a faszi totál kiforgatja a természetet. Nem lehet a biológia ellen élni. Rövid úton valami férfiszervhez kapcsolódó súlyos betegséget fog kapni, aztán sajnálhatja.”, „Ilyet semmilyen Isten nem parancsolhat, ugyanis ez totál beteg élet, nem is csodálom, hogy osztják az észt a templomokban, nyilván nem dugnak eleget.”
Na, én meg azt gondolom, hogy ezerszer jobb világban élnénk, ha nem éreznénk magunkat a másik párkapcsolatának és szexuális életének önkéntes szakértőjének.
És nem azzal próbálnánk kiemelni magunkat a tömegből, hogy fensőbbségesen elküldjük az illetőt párterapeutához, lenézzük és leidiótázzuk. Tulajdonképpen mi közünk is van hozzá? Két vagy több felnőtt ember konszenzuális kapcsolatához szerintem nem sok. A nem konszenzuálishoz meg a nem felnőtthöz, ahhoz persze van, az nincs rendben. De a többi legyen már az ő dolga. Elvi alapon elítélni egy embert a vágyaiért megbetegítő, a kapcsolatáért vagy a kapcsolataiért szintén az, az „ez a viszony nem normális”, „beteges, amit csináltok”, pont senkinek nem segít. Ildikónak lehet szólni, hogy „látom, szenvedsz ebben a helyzetben, tudok-e segíteni?”, ha Ildikó éppen a barátunk és nem egy internetes megosztás eredményeképpen jutottunk el a történetéhez, de férfi- vagy női szeretőiért számon kérni, esetleg szeretőtlenségéért elővenni – hát, az egyáltalán nem menő. Az gáz.
Szóval csak ennyit kérdezek: nem rendezhetné már végre mindenki úgy a nemi életét és a párkapcsolatát, ahogy neki és a partnerének tényleg jó? Nem juthatnánk már végre el idáig? Abban a különös világban, ahol ez működne, volna egy olyan alapfelvetés, hogy ami szerinted jó, az nem biztos, hogy másnak is az. Tudom, iszonyúan távol állunk ettől a felállástól, de azért el lehet képzelni. Azon a helyen valahogy, lelkünk végső erejével fel kellene tételezni, hogy az ő választásainak a maga szempontjából van értelme.
Vagyis sem azt nem menő kritizálni, aki szerelmi háromszögben él nyolc éve, sem azt, aki forever cölibátust fogadott, mert ugyanolyan gáz az egyiket nemi eltévelyedéssel vádolni, mint a másikat egészségtelen idiótának bélyegezni.
Dehogy valami szuper, top secret infót is mondjak: titkos összeesküvés zajlik ebben az összeesküvés-mentes világban, ahol legfeljebb csak a gyíkemberek zavarhatják össze a szálakat, de mivel ők nem léteznek, figyeljetek erre: van egy exkluzív társaság, céljuk még nem valósult meg, de reményeik szerint meg fog, és a fő törekvésük, hogy a boldog, saját párkapcsolati és szexuális választásaikkal elégedett emberek irányítsák a világot. És nem csak a világot, hanem a sarki zöldségest, a lassan feladataitól megfosztott postát, a pénztárat a közértben, a munkahelyedet, a mozi pénztárát, érted, mindent – vágod?, a zöldséges Saci néni mosolyogna, de most ne menjünk bele a részletekbe.
Bár teljesen titokzatos az ügy, azt tudni lehet, hogy nem egy könnyű projekt, valójában megvalósulása csak 2080-ra várható legkorábban, mert a titkos társaságban levő tudósok számolnak azzal, hogy a szerelem, az basszus minden konstrukcióban iszonyú bonyolult dolog és rengeteg szenvedéssel járhat még akkor is, ha legalább nem abba az irányba akarjuk csatornázni, ahova semmiféle inklinációnk nincsen. Viszont a még nem publikált nemzetközi eredmények azt sugallják, hogy a boldogságfokozat már akkor is nő, ha az emberek ott próbálkozhatnak, ahol természetes hajlamaik és megalapozott életválasztásaik egyszerre viszik őket (ezt sem mindig egyszerű összehangolni).
Ez a mozgalom, a be-fu…n’-yourself fedőnevet választotta, és sajnos Magyarországon még kevés híve van. De minden kormányt terveznek megdönteni és teljes titokban átvenni a világhatalmat, szóval mindenki jobban jár, ha csatlakozik. Ha ugyanis az árvizek, felmelegedő földterületek, hurrikánok és állatfajok tömeges kihalása nem akadályoz meg bennünket, akkor 2080-ban legkésőbb a szabadon egyet, kettőt, hármat, sokat vagy nullát szeretők egységesen átveszik a világhatalmat, és az utolsó utáni pillanatban megpróbálják lakhatóvá tenni a Földet is. Addig a jelszó: be-fuc…n’-yourself, és kérd meg erre a barátodat is!
Nyitókép: Jelenet a Black mirror című sorozatból. (Fotó: imdb)
