A szülők leggyakrabban nem is reagálnak ezekre a sértésekre, vagy pont hogy túlérzékenyen magukra veszik, amit mond a gyerek. Egyik sem túl jó reakció, mert a feladat ilyenkor az, hogy empátiára tanítsuk a gyerkeinket.
Katie Ziskind családterapeuta szerint, ha a gyerek megbántja a szüleit, akkor fontos, hogy ne nézzük el neki, hanem álljunk meg és mondjuk el, hogy bántó, amit mondott. Ezzel arra tanítjuk a gyerekeket, hogyan legyenek empatikusak, érezzék bele magukat mások helyzetébe.
Ha nem regálunk vagy felkapjuk a vizet, akkor nem igazán tanítunk nekik semmit azon kívül, hogy hogyan kell rosszul reagálni bántó helyzetekben.
A legtöbb gyerek kétéves korában kezd el beszélni, és négyéves kora körül kezdi el sértegetni a környezetét. Azért teszi ezt, mert így teszteli a határait, teljesen természetes részéről ez a viselkedés, ezért büntetést sem szabad adni neki, csak megmagyarázni, hogy miért nem szabad csinálnia.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
A szakértő szerint a szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, rosszul nevelik a gyereket, azért mond sértő dolgokat, pedig ez is csak egy fejlődési szakasz, semmi más. Normális, hogy egy négyéves azt mondja, hogy berakja az anyját a börtönbe, mert nem vette meg neki azt a hatalmas pónit, ami még zenél is (igen, ez épp a minap megtörtént velem).
Azt sem szabad elfelejteni, hogy gyakran azért annyira sértő, amit a gyerek mond, mert igaza van. Ha a nagy pocakos apját lekövérezi, akkor nem felháborodni kell, hanem felnőtt módon reagálni, elismerni, hogy valóban van apának pocakja, és esetleg változtatni az életmódon, hogy ne legyen akkora. A teraputa szerint tehát, ha sérteget a gyerek, akkor kell venni egy mély levegőt, nem túlreagálni a helyzetet, hanem szépen elmondani neki, miért bántó, amit mond. És türelmesen várni, hogy elmúljon ez az időszak.
