Nyílt levél a feleségemhez a babánk halála után

„Drága Jamie!
Mellettem pihensz az ágyban, a két kutyánk őriz hűségesen. Az állatok mindig tudják, ha baj van. A telefonod folyton csipog, ahogy kapod sorra az üzeneteket a barátoktól, kollégától, részvétüket kifejezve. Egy ideig nem fogod elolvasni egyiket sem, inkább alszol. Hagyom, hogy sokat aludj.

Amikor felébredsz, rögtön eszedbe jut majd az orvos és a hírek, amiket hallottunk tőle. Nem volt teljes meglepetés, tudtuk már 5 hónapja, hogy az a ritka genetikai rendellenesség, amit a vizsgálatok kimutattak, eredményezheti azt is, hogy a kislányunk nem születik meg, vagy ha igen, nem lesz képes a normális életre. De ennek ellenére reménykedtünk, hogy legalább találkozhatunk majd vele.

Amikor felébredsz, elmegyünk Graysonért az oviba, és elmondjuk neki, hogy holnap anya kórházba megy, hogy az orvosok kivegyék belőle a babát. A nagyi vigyáz rá, amíg apa ingázik a kórház és az otthonunk között. Elmondjuk neki, hogy nem jön haza velünk a kishúga. Nem fogja érteni. Nehezünkre esik majd, hogy a saját fájdalmunkat félretolva megpróbáljuk neki elmagyarázni 3 éves szinten, mi történik körülötte.

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Danielle MacInnes

Amikor felébredsz, elpakoljuk az újszülöttruhákat, szétszerelem a kiságyat, és a babaszobát visszaalakítjuk vendégszobává. Nem most fogom ezt csinálni, mert még remeg a kezem a fájdalomtól, és félek, hogy elkezdenék üvölteni, amivel felkeltenélek.

Amikor felébredsz, összerakjuk a kórházi csomagot, beletesszük azt a kis rózsaszín cipőt is, amit akkor vettünk, mielőtt megkaptuk a kisbabánk vizsgálati eredményeit. Amikor felébredsz, lehet, hogy nem leszek olyan erős, mint az orvosnál voltam, amikor fogtam a kezed, és hallgattam, hogy a baba nem éli túl a születésig. Békében fog meghalni, lassan leáll a szíve a méhedben.

Lehet, hogy bevallom neked minden félelmemet, amit egy igazán erős apa nem mutatna meg soha. Bevallom, hogy mindig szerettem volna egy kislányt, de rettegtem tőle, hogy sérülten születik. Hogy nem tudtam, leszek-e annyira erős, hogy támogatni tudjam élete végéig.

Hibáztatni fogom magam, hogy féltem tőle, és egy ideig nem mertem maradéktalanul szeretni, mert védtem magam, de aztán beengedtem a szívembe, ami most megszakad.

Amikor felébredsz, szembe kell néznünk mindezzel. A következő napok, hetek tele lesznek fájdalommal, szeretettel, bűntudattal, gyásszal és keserűséggel. Együtt megküzdünk mindennel.

De addig is, hagylak aludni.”