A minap kérdezett rá a négyéves lányom, hogy mégis hogy van ez a házasság dolog, kit hívnak férjnek, és ki a feleség, és hogy ki kivel szokott csókolózni. Mesékből tájékozódik, úgyhogy a kis fejében a téma leegyszerűsített verziója van: a királylány és a királyfi, akik szerelmesek lesznek, összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Legalábbis mostanáig így volt, mert a kérdései oda vezettek, hogy végül a homoszexualitást és az egész LMBTQ-kérdéskört kiveséztük az ő szintjén.
Fontosnak tartottam mindig, hogy teljesen őszinte legyek a gyerekeimmel egészen pici koruktól kezdve, nem magyaráztam nekik soha méhecskékről és virágokról, hanem a kapcsolati, szexuális kérdéseiket megválaszoltam az igazsággal. Persze csak annyira belemenve a részletekbe, amennyire az a koruknak megfelelt.
Most is egyértelmű volt számomra, amikor a kicsi feltette a házasságról a kérdéseit, hogy nem intézem el annyival, hogy férfi és nő kötnek házasságot, születnek gyerekeik, és vége a mesének, hanem elmondom neki, milyen sokféle lehet a szerelem.
Részlet a Jenny esküvője című filmből – Forrás: iMDb
Annyira jó látni a gyerekeken, ahogy előítéletek nélkül fogadják az információt, teljesen természetesen kezelik, hogy nő nővel, férfi férfival is lehet szerelmes egymásba, sőt egyes országokban hivatalosan is összeházasodhatnak, és gyerekeik lehetnek. Épp ezért kell már ilyen kicsi korban beszélgetni velük a homoszexualitásról, amikor kérdeznek, mert így lesznek nyitott gondolkodású felnőttek, akik nem éreznek ellenállhatatlan kényszert, hogy záptojással dobálják a „mocskosbuzikat”, miközben azt sem tudják, mi bajuk van tulajdonképpen velük.
A gyerekek szemében még ez az egész nem olyan nagy ügy. Nem háborodnak fel, mert még nincs beléjük betonozva az előítélet, csak elraktározzák az infót, hogy ilyen is létezik, miközben azt tanulják meg, hogy az emberek milyen sokfélék lehetnek, és hogy jól van ez így.
A kis négyévesem egy bólintással tudomásul vette, hogy két nő és két férfi is szeretheti szerelemmel egymást, és ment tovább játszani a pónikkal.
A homoszexualitásról azért kell őszintén beszélni a gyerekkel, mert ettől a témától csak toleránsabb lesz a többi emberrel, és közben hozzásegítjük ahhoz, hogy később elfogadja és szeresse saját magát is olyannak, amilyen, bármennyire is különbözik külsőre vagy belsőre a többiektől. Márpedig szülőként ez az egyik legfontosabb feladatunk, nem?
