Jessica Berta a másfél éves Elliot anyukája, amikor megszületett a fia, úgy érezte, az élet minden területén 110 százalékot kell nyújtania. De mégsem volt sosem elégedett önmagával.
„Tökéletes tisztaságot tartottam már hónapokkal azelőtt, hogy Elliot mászni tudott volna. Minden anyaságról szóló könyvet elolvastam, és boldogan javítottam ki a férjemet, amikor nem jól kötötte meg a hordozókendőt. Mert az anyák mindent jobban tudnak. Azt hittem, hogy minél több idő telik el, annál jobb anya leszek. Ám még akkor sem éreztem elég jó anyának magam, ha minden feladatot elvégeztem.”
Jessica folyamatosan küzdött önmagával, úgy érezte, mindig lehetne még jobb, számára nem létezett az „elég jó anya” fogalma.
Nem segített a kialvatlanság sem, rátett egy lapáttal a szorongásomra. Amikor Elliot már átaludta az éjszakát, én akkor sem tudtam aludni, hajnal négykor felébredtem, és csak pumpáltam a mellem, annyira féltem tőle, hogy elapad a tejem.
Képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Bruce Mars
Az anya maximalizmusa nem hagyott alább akkor sem, amikor a fia már szilárd táplálékon élt. Sőt még fokozódott a szorongása.
„Amikor elkezdtük a hozzátáplálást, mindent a saját két kezemmel csináltam. Mindenből csak biot vettem, és az volt a napi sikerélmény számomra, ahogy az organikus zöldségeket, gyümölcsöket pürésítettem. Még mandulatejet is készítettem, és az is eszembe jutott, hogy csirkéket fogok tartani a hátsó kertben.”
Jessica visszatekintve erre az időszakra már beismeri, hogy kicsit túlzásba esett, és amikor visszatért dolgozni Elliot 6 hónapos korában, rájött, hogy nem képes fenntartani a tökéletes anyaságot tovább.
A mosatlan hegyekben állt, por lepte el a könyvespolcokat, és mérhetetlen bűntudatom volt, amikor nem főztem, hanem rendeltük a vacsorát. A küldetésemben, hogy mindenben tökéletes anya legyek, teljes kudarcot vallottam. Elszívott minden örömet az életemből.
Elliot egyéves korára Jessica teljesen kiégett, és már csak arra vágyott, hogy a gyerekére legyen ideje. Rájött, hogy a fiát egyáltalán nem érdekli majd pár év múlva, hogy miből készültek az ételei, vagy hogy a játékát a kutya is megrágcsálta, csak arra fog emlékezni, hogy a szülei mennyi minőségi időt töltöttek vele, milyen könyveket olvastak fel neki, és milyen menő legóvárakat építettek együtt.
„Elliot most másfél éves, megtanultam, hogyan kell kevesebbet csinálni, és hogyan ne törődjek a tökéletességgel. Még néha kudarcnak érzem, és még mindig nem alszom, amikor a gyerekem alszik, de néha már megengedem magamnak, hogy csak olvassak, vagy tévézzek a házimunka helyett. Megtanultam, hogyan kössek kompromisszumot magammal. Nem könnyű, de majd belejövök.”
