„A hozzátáplálás során az követi el a legtöbb hibát, aki végletesen gondolkodik”

Amikor elérkezik a hozzátáplálás ideje, szinte minden anya kap néhány egymásnak ellentmondó, kért és kéretlen jó tanácsot. Kezdetben úgy tűnhet, nehéz eligazodni a hozzátáplálás útvesztőjében. Ambrus Éva, a BOOOK Kiadó gondozásában most megjelent Anya, kérek még! című könyv szerzője szerint legjobb, ha az anyák elsősorban kisbabájuk jelzéseire hallgatnak. Mivel a kisgyermek egészséges fejlődését az első években alapozzuk meg, a hozzátáplálás megunhatatlanul fontos téma; arról beszélgettünk Évával, milyen a kiegyensúlyozott babamenü.

Hogy változtak mostanra a hozzátáplálási szokások ahhoz képest, ahogy a mostani anyukákat szoktatták az új ételekhez a szüleik?

Szerintem az egyik legnagyobb változás, hogy ma már sokkal inkább elterjedt a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás, mint korábban. Ez önmagában is rengeteg pozitívumot hozott magával, de amiatt is nagyon fontos, mert így az esetek többségében mind testileg, mind pszichésen kellően fejlett a baba ahhoz, hogy megkezdhessük a hozzátáplálást.

Sokkal többet tudunk már a hozzátáplálás lehetséges módszereiről is. Már nem csak azt tudjuk elképzelni, hogy pürével etetik a babát, megjelent az igény szerinti vagy falatkás hozzátáplálási lehetőség is (ez az úgynevezett Baby-Led-Weaning, azaz BLW). A szülőnek véleményem szerint az a feladata, hogy gyermeke igényeit felismerve kiválassza a neki legmegfelelőbbet.

Ambrus Éva

Miért volt fontos, hogy korszerűsödjenek a hozzátáplálási szokások?

Mindenhol kezek és lábak, ahova nézek – A hozzátáplálás gyönyörei

Napról napra egyre többet tudunk a táplálkozás egészségünkre gyakorolt hatásáról, de ez még mindig csak egy kis szelet a nagy egészből. Folyamatosan változik a környezetünk, amire nekünk is reagálnunk kell. Ma már sokkal több élelmiszer érhető el, mint például húsz éve, a növénytermesztés, az állattartás is átalakult, és ez bizony az ételeink minőségére is hatással van. Ami évtizedekkel ezelőtt alapvetőnek tűnt, ma már nem biztos, hogy a legjobb megoldás.

De elég csak az elmúlt néhány évre visszagondolni. Pár évvel ezelőtt három év alatt nem ajánlották a legtöbb allergén bevezetését a kisgyermekek étrendjébe, míg ma már napról napra több kutatás bizonyítja be azt, hogy a hat hónapot követő, de az 1 év alatti allergénbevezetés (nyilván egyéni mérlegelés alapján) előnyösebb lehet az allergia megelőzésében.

A fórumokon, játszótéren sok hajmeresztő „hozzátáplálási megoldást” lehet hallani. Találkoztál olyanokkal, amiket még hallgatni is rossz volt?

Az elmúlt több mint három évben, amióta létrehoztam a ManóMenüt, több tízezer anyuka fordult hozzánk tájékozódás végett, így rengeteg olyan kérdést kaptam már, amire először csak heves pislogással tudtam válaszolni.

A jó hír, hogy az esetek többségében működik az anyai ösztön, így inkább kérdeznek, mielőtt kipróbálják a kapott tanácsot, de azt is látom, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy tudja, hova kell fordulni a megfelelő válaszért. Ezért kérem mindig a szülőket és a nagyszülőket, hogy elsősorban a védőnőtől és a gyermekorvostól kérdezzenek, vagy mindenképpen olyan oldalt vagy könyvet használjanak tájékozódásra, ami kellőképpen megalapozott, hiteles válaszokat, segítséget tud adni.

Ha túl korán kezdjük, akkor az éretlen emésztőrendszer nehezebben birkózhat meg a táplálékkal

Melyek a leggyakoribb tévhitek és hibák, amiket az anyukák követnek és elkövetnek?

Nekem az a tapasztalatom, hogy általában akkor hibáznak leginkább az anyukák a hozzátáplálás során, ha nagyon végletekben gondolkodnak, vagy nem figyelik a baba jelzéseit. Például ugyanúgy gond lehet a túl korán elkezdett hozzátáplálás (sok esetben a baba négy hónapos kora előtt elkezdik néhányan), mint az, ha túl későn teszik ezt meg (találkoztam már olyan anyukával is, aki kilenc-tíz hónaposan még semmit sem adott a gyermekének anyatejen kívül).

Szintén egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy egyes élelmiszertípusokat tudatosan nem adnak a babának, de közben nem gondoskodnak arról, hogy valami más módon pótolják az így hiányzó fontos tápanyagokat. Ilyenkor fontos, hogy szakemberrel együtt állítsák össze a gyermek étrendjét, így elkerülhető lesz a tápanyaghiányból adódó esetleges betegség kialakulása.

Mit mondanál hozzáértőként azoknak, akik lazán kezelik a hozzátáplálást, és a segítő tanácsokra úgy reagálnak: „De hát nem lett tőle semmi baja!”

Ez az egyik kedvenc válaszom! Sajnos abszolút igaz, tisztelet a kivételnek, hogy sokan csak és kizárólag rövid távon tudnak gondolkodni, és szerintük csak az történik meg, amit saját szemükkel láttak is. Vagyis, ha nem lesz rosszul a gyerek, nem lesz beteg valamitől, az nem is okozott problémát, pedig szerintem mindannyian tudjuk, hogy ez valójában nem így van.

Abban is segítségére kell lennünk, hogy idős korában is a lehető legegészségesebb legyen

Nem lehet csak az a cél szülőként, hogy gyerekünk elérje a felnőttkort, hiszen abban is segítségére kell lennünk, hogy idős korában is a lehető legegészségesebb legyen – márpedig ezt úgy tudjuk elérni, hogy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra tanítjuk, és mi is ilyen példát mutatunk neki.

A későbbiekben helyre lehet hozni azokat a hibákat, amiket az anyukák a hozzátáplálás során elkövettek?

Ez azért is nehéz kérdés, mert a gyerekeknél az első három évben alakul ki a felnőttkorra is jellemző mikrobiom, tehát ha nagyon nem figyeltünk oda erre az időszakra, akkor ezen a téren bizony hátránnyal indul a gyermekünk. Ugyanakkor nem szeretném megijeszteni a szülőket, hogy emiatt túlzottan rágörcsöljenek erre a témára: sokkal egyszerűbb ezt a mindennapokban megvalósítani, mint azt gondolnánk, főleg akkor, ha nem félünk kérdezni, és megkeressük azokat a szakértőket vagy könyveket, akik és amik a hétköznapokban is könnyen megvalósítható ötletekkel, elméleti információkkal és receptekkel szolgálnak.