Nem rosszindulatból mondjuk, a tudomány állítja, hogy nem a szimpátia vezérli a babákat, amikor meredten nézik az arcodat. Ilyenkor persze az egyszeri felnőtt integet, mosolyog, vicceskedik, és milyen jól teszi, mert általában szerez pár vidám percet a babának. Ha viszont eddig azt gondoltad, hogy biztos tetszik az arcod a kicsiknek, le kell lomboznunk, mert kiderült egy évtizedes kutatás lezárásával, hogy a babák bámulásának nincs köze a szimpátiához, sokkal inkább fontos eszköz olyan információk szerzéséhez, melyek a fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Más szóval: nem téged néz, hanem az arckifejezésedet vizsgálja, és tanul belőle.
Dr. Forrest Talley klinikai szakpszichológus szerint a babák meredt tekintete egy olyan jelenség, ami már régóta lenyűgözi a kutatókat, ezért meglepően sok tanulmány foglalkozik azzal, miért bámulják a babák a körülöttük lévő felnőtteket. Mára tekintélyes mennyiségű bizonyíték van arra, hogy a babák úgy születnek, hogy az arcokra koncentrálnak elsősorban, ennek pedig a túléléshez van köze, ugyanis az arc alapján tesznek különbséget a szülők és idegenek között. Ez a képesség elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérjék, veszélyben vannak-e, vagy nyugodt szívvel mászhatnak az ember ölébe.
Az is megfigyelhető, hogy az idegen arc bámulása után a baba az anyjára/apjára néz, ilyenkor próbálja leolvasni a szülő arcáról, hogy a vele szemben álló mennyire veszélyes. De nemcsak emberekre, hanem minden más, a környezetükben feltűnő idegen állatra, tárgyra vagy eseményre is igaz ez: egy kísérletben például a baba sírva menekült azoktól a játékoktól, melyekre az anyja félelemmel nézett.
Többek között emiatt is hallhatjuk olyan sokszor, hogy ha a szülők túlféltik a gyereket, akkor félőssé válhat, hiszen már amikor kúszni-mászni-járni tanul, akkor is az anyja arcát lesi, olvas a reakciókból és ha az attól való rettegést látja rajta, hogy el fog esni, akkor nem fog olyan bátran próbálkozni az ismeretlen mozgásformákkal.
Azért az Exeteri Egyetem újabb kutatása megnyugtatja a lelkünket, mert eszerint igenis része van a szimpátiának a bámulásban, mert már a négy hónapos babák is mutatnak vonzalmat bizonyos arcvonások iránt. Mivel alapvetően nem jól látnak a születésük után, ezért főleg azok az arcok lesznek szimpatikusak számukra, amiket nagyon közelről vizsgálhatnak meg, így aztán nem meglepő, hogy az anya vonásai azok, amiket a legnagyobb örömmel nézegetnek. Az egészségesen fejlődő baba életének fontos része a meredten bámulás, nem kell leszoktatni róla, inkább mosolyogni kell rá, és integetni lelkesen, hogy segítsük a fejlődését.