Susan Blinn, két fiú édesanyja emlékezett vissza arra, mennyire nehézzé tette saját maga számára a terhességeit az állandó aggódással. Ha visszamehetne az időben, ez lenne az első, amit megváltoztatna, megmondaná a terhes énjének, hogy csak tegye fel a lábát, és élvezze a csendet, amíg lehet.
„Amikor az első fiammal voltam terhes, rengeteget aggódtam, féltem, szorongtam. Azon, hogy mikor marad abba a hányás. Aztán, hogy nehogy elvetéljek. Azon is aggódtam, hogy nem hízok eleget vagy túl sok kiló jön fel. Ahogy teltek a hónapok, a félelmeim is átalakultak, előbb a szüléstől és fájdalomtól, majd attól szorongtam, hogy milyen anya leszek, és hogy nem vagyok erre a szerepre felkészülve.”
Az anya második terhessége már mélyebb félelmeket hozott elő, hiszen a gyakorlati kérdésekben rutint szerzett. Inkább olyan szorongások törtek rá, hogy két gyerek mellett megszűnik minden függetlensége, és hogy nem fog tudni egyensúlyozni a munka és az anyaság között. Az is gyakran előjött a gondolataiban, hogy milyen hatással lesz a második baba a házasságára és a baráti kapcsolataira, úgy érezte, lerombolja vele az egész addigi életét.
A terhesség alatt az aggódás elveheti a várakozás örömét (Kép: Unsplash)
„Visszanézve, az összes aggodalom és félelem teljesen jogos volt a részemről. De az a rengeteg idő és energia, amit a szorongással töltöttem, egy kicsit sem tett jót nekem vagy a babának. Most már azt javasolnám saját magamnak terhesen, hogy az aggódásra fordított időt inkább a gyereknevelésről szóló szakirodalmak olvasásával töltsem el. Úgy tűnik, hogy a terhes nők általában csak a szülés pillanatáig látnak, és aggódnak azon, hogyan hozzák világra a babát, közben pedig elfelejtik, hogy az igazi kihívás a szülés után jön.”
Susan nem az olyan dolgokra gondol felkészülés alatt, mint hogy milyen babakocsit válasszunk, vagy hogy melyik pelenkakuka lesz a megfelelő, hanem az olyan gyakorlati kérdésekről, mint hogy hányszor kell etetni egy babát, vagy hogyan kell megfürdetni. Úgy látja – nagyon igaza is van –, hogy a felkészítők, ilyen-olyan tanfolyamok csak a szülésre készítenek fel, a lényegi és legfontosabb részt kihagyják, így aztán a friss anyukák általában szülés után óriási nyomás alatt érezhetik magukat, mert fogalmuk sincs, mihez kapjanak a baba körül.
„Ha üzenhetnék a saját terhes énemnek, ezt mondanám: készülj fel a szülésre, gondolkodj azon, hova lett az életed, de kezdd el beleásni magad a szülés utáni gyakorlati kérdésekbe is. Kérdezz meg tapasztalt anyákat, hogy milyen trükkök, javaslatok vannak a tarsolyukban. Nemcsak az első napokra, hanem az első évekre. Nézz videókat szoptatási tanácsadóktól és alvásszakértőktől. Keresd olyan ismerősök és családtagok társaságát, akiknek vannak gyerekei, és akiktől tanulhatsz. Ne félj kérdezni, nincs olyan, hogy buta kérdés, ha egyszer az anyaságra készülsz. És ne aggódj, menni fog. Ha nem megy minden a terveid szerint, akkor sem kell kétségbeesni. Aggódj kevesebbet, tanulj többet!”
Az anyaságról őszintén:
- „Belefáradtam, hogy mindig magyarázkodom, miért vagyok fáradt”
- „Az anyaságban az a legjobb, hogy a puszid tényleg gyógyít”
- Őszintén írt a háromgyerekes anya az anyaság árnyoldaláról