Kedves dolgozó anya, aki ma reggel is a könnyeit nyelte a bölcsi bejáratánál, és óriási lelkifurdalással ébred minden nap, amiért nem otthon őrzi a gyerekét, hanem dolgozni jár. Tudd: sokan vagyunk veled lélekben. Tudjuk, milyen érzés, amikor szétszakad az anyai szíved.
Olyan, mintha a bűntudat élve felfalna, ahogy reggel nézed a gyerekedet, aki még baba a szemedben, és tudod, hogy a mai napot is külön fogod tölteni tőle. A bűntudat pedig még súlyosabb, ha ennek örülsz is, mert már elfáradtál az otthoni létben és szeretsz felnőttek között lenni a munkahelyeden. Azt gondolod, nálad rosszabb anya nem is létezik, hiszen milyen anya az, aki leadja a gyerekét a saját mentális egészsége és pénztárcája érdekében? Megsúgom: a dolgozó anyák kollekítv bűntudatát érzed.
A bűntudat aztán tovább mardos a munkahelyen, mert a gondolataid a gyermekednél járnak és alig várod, hogy újra megöleld, sőt, még a hisztijét is örömmel hallgatnád, amikor távol kerülsz tőle. Bekúszik a bőröd alá az irracionális félelem, hogy majd a bölcsis gondozót fogja anyának hívni, jobban szereti, csak mert egész nap ő ad neki ételt, cseréli ki a pelenkáját és kapja a gyermekedtől a puszikat. Félsz, hogy anyja helyett anyja lesz, jobban teljesíti a feladatokat, mint amire te képes vagy, ez a félelem pedig olyan féltékenységgé nő a lelkedben, amiről tudod, hogy nincs valóságos alapja, mégis csak nagyon nehezen küzdöd le. Minden áldott nap meg kell harcolnod a saját érzéseiddel és a lelkifurdalással, ami rettenetesen fárasztó.
A dolgozó anyák bűntudatával nem vagy egyedül (Kép: Getty Images)
Néha kimész a fürdőszobába sírni a munkahelyen, amikor nem bírod a sokféle, olykor ellentétes érzést a lelkedben. Vagy csak borzasztó szomorú leszel, amikor a kollégák el akarnak hívni egy spontán, munka utáni kávézásra, ahova nem tarthatsz velük, mert a bölcsibe rohansz a gyerekedért. Magányosnak érzed magad, mert a szíved mindig máshol jár. A munkahelyeden aggódsz a munkádért, a gyerekeddel aggódsz azon, hogy elég jó anya vagy-e, a férjeddel aggódsz, hogy nehogy elhanyagolva érezze magát, és ez a rengeteg félelem, szorongás egyáltalán nem segít abban, hogy felhőtlenül élvezd az anyaságot és karriert.
Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Rajtad kívül még sok millió anya érzi ugyanezt, amikor bölcsibe adja a gyerekét és visszamegy dolgozni. Tudnod kell, hogy természetesek az érzéseid és enyhülni fognak idővel. Nem vagy rossz anya, amiért dolgozol. És nem vagy rossz munkaerő azért, mert anya vagy. Ha olyan munkád van, amit nem szeretsz, akkor is valószínűleg jó okod van rá, hogy elvégezd, hiszen a számlák nem fizetik ki magukat és azon dolgozol, hogy a gyerekednek minél nagyobb biztonságot teremts. Ha pedig azért dolgozol, mert szereted a munkádat, akkor sem vagy önző és rossz anya, hiszen az a jó a gyereknek, ha kiegyensúlyozott az anyukája, márpedig a nő, akinek a lelke szárnyal a munkájától, türelmes és boldog anya lesz. Ahány anya, annyiféle helyzet van, de az biztos, hogy senkit sem tesz rossz anyává az, hogy bölcsibe jár a gyereke, amíg az anyukája dolgozik. Kitartás, már csak pár hónap és belerázódik az egész család az új rendszerbe, egy kicsit enyhül a bűntudat és ráébredsz, hogy a jóanyaság nem azon múlik, hogy dolgozó anya vagy.
