A terhesség alatti tápanyagbevitel akár gyermeked felnőttkori betegségeit is befolyásolhatja

A terhesség alatt a nők számos változáson mennek keresztül, a tápanyagigényeik megnőnek, hogy fenn tudják tartani a magzat egészséges növekedését és fejlődését. Ha a várandós anya vitális paraméterei nem megfelelőek, könnyen szövődmények alakulhatnak ki mind az anyánál, mind a babánál. Bizonyos ásványi anyagok hiánya akár a gyermekek későbbi növekedésére és fejlődésére is hatással lehetnek.

Vizler-Nyirádi Luca

Szponzorált tartalom

Fotó: Pexels/Amina Filkins

A terhesség folyamán a fogantatástól a születésig tartó időszakban a nőkben lezajló anyagcsere- és fiziológiai változások miatt nagyban változik a táplálkozás mennyisége és minősége, valamint a tápanyagigény is. A nem megfelelő táplálkozásból adódó tápanyagok hiánya kockázati tényező lehet egyes betegségek kialakulásában, akár az anyában, akár a babában.

Az anyuka táplálkozása egyben a babáé is

Egyes kutatások azt mutatják, hogy a felnőttkorban fellépő betegségek egy részét is okozhatja, ha a tápanyagok nem megfelelően oszlottak el a magzati élet, a terhesség és a korai csecsemőkor során. Egy hipotézis szerint azok a tényezők, amelyek befolyásolják a felnőttkori betegségeket a magzati élet során, nem genetikai természetűek, hanem elsősorban a táplálkozással kapcsolatosak. A magzati alultápláltság az oka az alacsony születési súlynak, amely összefüggésben áll a felnőttkori szívkoszorúér-betegség, a stroke, a magas vérnyomás, a 2-es típusú diabétesz és az inzulinrezisztencia megjelenésével.

A terhesség második és harmadik trimeszterében a magzat rendelkezik némi tartalék tápanyaggal, melyet a születés után képes hasznosítani, ennek is köszönhető, hogy a gyermekek életük első időszakában gyors növekedésre képesek. Ha azonban a tápanyagtartalék nem elegendő, akkor a fejlődés során hiányosságok léphetnek fel.

A mikrotápanyagok közül a vas, a jód, a folsav, a cink, az A-vitamin és D-vitamin, amelyek kiemelten hozzájárulnak a sejtosztódási folyamatokhoz és a magzat növekedéséhez.

Ezekkel árthatsz legtöbbet a babának:

tápanyagszegény étrend (minőségi alultápláltság)
kalóriahiány (mennyiségi alultápláltság)
a táplálkozási változatosság hiánya
túl sok előre feldolgozott élelmiszer fogyasztása
a nem elegendő gyümölcs, zöldség fogyasztása
fizikai aktivitás hiánya
a megfelelő vitaminpótlás mellőzése
túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, bármilyen drog fogyasztása, dohányzás

Már egy tápanyag hiánya is következményekkel járhat

A vitaminok és ásványi anyagok, más néven mikrotápanyagok, számos enzim számára nélkülözhetetlenek, elősegítik a test megfelelő működését. Azonban egyes ásványi anyagokat, vitaminokat az emberi szervezet nem képes saját maga előállítani, így ezeket élelmiszerekkel vagy szükség szerint kiegészítéssel kell bevinni. A szervezet legfőbb ásványi anyagai a kalcium, a nátrium, a magnézium, a foszfor és a kálium, emellett szintén fontos szerepet töltenek be a cink, a mangán, a molibdén, a jód, a szelén, a vas, a kobalt és a réz.

Ha a terhesség során akár egy tápanyagból is súlyos hiány áll fenn, az bizonyos betegségek előfordulásában is szerepet játszhat.

Melyik vitamin miért fontos?

A terhesség alatti mikroelem-hiánnyal kapcsolatos legtöbb kutatás általában a folsavra és a D-vitaminra koncentrál, pedig a vas-, jód- és cinkhiány is nagy hatással bír és a kalciumnak, szelénnek és magnéziumnak is vannak egészségügyi kockázatai.

A jód- és vashiány kihathat a gyermekek idegrendszeri fejlődésére, mivel mindkettő hozzájárul a normál szellemi működés fenntartásához. A jód hozzájárul az idegrendszer normál működéséhez, valamint a pajzsmirigyhormonok normál termeléséhez és a pajzsmirigy normál működéséhez is.
A vas hiánya befolyásolja a vérképzést, hiszen hozzájárul a normál vörösvérsejt- és hemoglobin-képződéshez és ami nagyon fontos, hogy a szervezetben részt vesz a normál oxigénszállításban.
A cink számos enzim alkotórészeként nagyon szerteágazó szerepet képes betölteni a szervezetben. Szerepet játszik a sejtosztódásban, hozzájárul a normál DNS-szintézishez, részt vesz a makrotápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok) normál anyagcseréjében. Mindezeknek óriási jelentőségük van az egészséges magzati fejlődésben.
A szelén antioxidáns hatással rendelkezik, megköti a szabad gyököket, valamint gátolja az újak képződését a szervezetben, emellett szerepe van a természetes védekezőképesség fenntartásában és hozzájárul a pajzsmirigy normál működéshez is.
A kalcium amellett, hogy szerepet játszik a sejtosztódási folyamatokban és a sejtek specializációjában, a csontszövet növekedéséért és fenntartásáért felelős ásványi anyag. Az öröklődés ugyan hatással van a csont ásványianyag-sűrűségére, azonban a környezeti tényezők, mint például az étrend és az életmód is befolyásolhatják.
A magnéziumbevitel is lényeges a várandósság idején, mert szerepet játszik a sejtosztódásban, hozzájárul az idegrendszer megfelelő működéséhez. Gyakran panaszkodnak a kismamák lábikragörcsre, a hasfal keményedésére, ekkor érvényesülhet a magnézium azon tulajdonsága, hogy hozzájárul a normál izomműködéshez.

Mi az a folát és miért fontos?

A folát és a folsav a B9 vitamin két különböző formája. Gyakran használják egymás szinonimájaként, pedig fontos különbségek vannak közöttük. Míg a folát a B9 vitamin természetben előforduló formája és nagy mennyiségben megtalálható levélzöldségekben és hüvelyesekben, addig a folsav a B9 vitamin szintetikus formája. Szintén különbség, hogy a folát jobban, a folsav pedig rosszabbul hasznosul. A várandósság alatt, de már a babavárás előtt is nagy szüksége van a szervezetnek folátra, mivel elengedhetetlen tápanyag a magzat fejlődése szempontjából. A velőcsövet lezáró folyamat ugyanis a terhesség negyedik hetéig befejeződik – amikor a terhesség még nem is feltétlenül ismert – és ehhez megfelelő mennyiségű folsavra van szükség. Az alacsony anyai folátszint a fejlődő magzat velőcső-záródási rendellenesség kialakulásának a kockázati tényezője. A folát a terhesség alatt részt vesz az anyai szövetek növekedésében, szerepet játszik a sejtosztódásban és hozzájárul a normál vérképződéshez.

Forrás: https://nlc.hu/?p=1630742&preview=1&_ppp=72b0628c8b

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11155504/

1924/2006 EK rendelete, 432/2012/EU rendelete

A cikk létrejöttét a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.

Szponzorált tartalom