Ezért nem emlékszünk életünk első három évére

Kevés olyan aktív időszak van az ember életében, mint az első három év: megtanulunk fogni, ülni, járni, beszélni, közben zseniális megfigyelők és mindenre nyitottak vagyunk. És mégis: csak kevesen vannak, akik ebből az első néhány igen mozgalmas évből pár képnél, illatnál, érzésnél többet is fel tudnak idézni. A szakemberek, különös tekintettel a pszichológusokra hosszú évszázadok óta (egész pontosan a 19. századtól kezdve) próbálnak magyarázatot találni erre az úgynevezett „kisgyerekkori amnézia” nevű jelenségre. Eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A Psychology Today cikke szerint több oka is lehet annak, hogy ebből a sok szempontból igen fontos időszakból szinte semmilyen emlékünk sincs.

• Az agy is fejlődik

Életünk első két és fél évében nem csak a csontjaink, az izmaink, a mozgásunk és a beszédünk, de az agyunk is folyamatosan fejlődik. A nagyagykéreg például 24-36 hónapos korunkra jut el addig, hogy már készen áll az első emlékek elraktározására. Folyamatosan fejlődik és bővül a nagyagyban lévő „memóriaközpont”, az úgynevezett hippokampusz is, ami a szakemberek szerint az egyik fő oka lehet a korai emlékeink eltűnésének.

A hippokampuszban ugyanis a korai években folyamatosan termelődnek az új neuronok, amik az idő előrehaladtával újabb és újabb kötések tucatjait hozzák létre az agyban, felülírva a már meglévőeket. Vagyis végső soron a sok-sok új emlék, összefüggés és történés az, ami végül a feledés homályába küldi az első, korai emlékeinket.

• Emlékezni is tanulni kell

Az egészen pici gyerekek az idősebbekkel való interakció közben tanulják meg az emlékek és az emlékezés szerepét az életben. Például úgy, hogy a szülő megkérdezi, emlékeznek-e még arra, mit kaptak a szülinapjukra? Vagy, hogy mi volt az ebéd? Az ilyen kérdések nyomán tanulják meg a gyerekek, hogy az emlékezés olyasvalami, amit a felnőttek „csinálnak”, és amit tanulni kell és gyakorolni.

• Minden fontos vs. semmi sem fontos

Ahhoz, hogy az igazán fontos történéseket elraktározzuk magunkban, és abból emléket formáljunk, tudnunk kell különbséget tenni a jelentékeny és a jelentéktelen események között. Csakhogy egy 1-2 éves gyerek számára minden történés éppen ugyanolyan fontos és érdekes. Idő kell ahhoz, hogy el tudja különíteni egymástól a különböző eseményeket.

• Az emlékekhez kell egy nyelv is

A szakemberek egy része úgy véli, az emlékeinket az anyanyelvünk segítségével értelmezzük és rendezzük sorba, épp ezért ahhoz, hogy emlékezzünk, elengedhetetlen a nyelv ismerete. Szerintük nem is véletlen, hogy az első emlékek megjelenése egybeesik azzal, hogy a baba megtanul beszélni.

Nekik némiképp ellentmondanak azok, akik állítják, minden további nélkül keletkezhetnek maradó emlékeink nyelvtudás nélkül is, igaz, ezeket aztán csak nonverbális eszközökkel (fényekkel, illatokkal, ízekkel) tudjuk majd előhívni. Azt viszont ők is elismerik, hogy a maradó emlékek értelmezéséhez és rendszerezéséhez az agyunkban egy valamilyen nyelvre van szükség.