A legtöbb szülő számára a „korai fejlesztés” említése ijesztő, mintha egy diagnózis előszobája lenne, nem pedig természetes része a gyereknevelésnek. Nem véletlen, hogy sokan inkább halogatják a segítségkérést, vagy remélik, hogy „majd kinövi a gyerek”.
Dr. Kovács Ivett Judit úgy látja, hogy már maga a megfogalmazás is elidegenítő. „A korai fejlesztéshez az kapcsolódik, hogy a gyermeknek van valami plusz teher, amit meg kell oldani” – mondja dr. Kovács Ivett Judit. Épp ezért az alapítványnál ők inkább a korai fejlődés támogatásaként említik, ami minden gyereket érint, nem csak azokat, akiknél már megjelent az atipikus fejlődés valamilyen jele.
A szakember azt mondja, valójában arról van szó, hogy egy kisgyermek fejlődéséhez több területről érkező, összehangolt támogatásra van szükség ahhoz, hogy a legoptimálisabban fejlődjön. Ebben kellene támogatni a családokat és a szülőket. És itt jön képbe az is, hogy a szülőnek egyáltalán van-e hova fordulnia? A valóság pedig az, hogy míg a budai kerületekben viszonylag könnyen elérhetők a minőségi szolgáltatások, addig Magyarország számos pontján – különösen kistelepüléseken – még az alapellátás is hiányos. Így a korai fejlődés támogatása sok család számára nem választás kérdése, hanem egyszerűen elérhetetlen.
dr. Kovács Ivett Judit (Fotó: Partners Hungary)
A szakértők szerint sokkal több kisgyermek szorulna korai támogatásra, mint ahányan ténylegesen hozzá is jutnak. Így a gyerekek fejlődésével nő a problémákkal küszködők aránya is. Egy csecsemőkorban még könnyen kezelhető fejlődési zavar iskolásként a gyermek teljes életét meghatározhatja, ezért is fontos, hogy a kicsik életük első éveiben kiemelt figyelmet kapjanak.
Korai fejlesztés: az első ezer nap, amit később már nehéz pótolni
Míg a várandósság alatt rengeteg infót kap egy kismama, azzal kapcsolatban nem igazán készíti fel őket senki, hogy mi szükséges a gyerek optimális fejlődéséhez, mi az, amivel szülőként támogatni tudjuk ebben. A baba megszületése után ez a támogatás jelentősen csökken, és sokszor nem áll rendelkezésre elegendő segítség sem a mindennapi nehézségekben, sem a lelki megterhelés kezelésében. Arról is keveset hallani, hogy a kutatások szerint a korai évek – különösen az első ezer nap – kulcsfontosságú. Ebben az időszakban alakulnak ki ugyanis azok az idegrendszeri kapcsolatok, amelyek a későbbi tanulás, viselkedés és érzelmi működés alapját adják. Ugyanebben az időszakban formálódik a kötődés, az érzelemszabályozás és a stresszkezelés, valamint fejlődik az immunrendszer és az anyagcsere működése is. A korai tapasztalatok így nemcsak a gyermek aktuális fejlődésére, hanem hosszú távú egészségére, tanulási lehetőségeire és társadalmi esélyeire is hatással vannak – ezért a korai fejlődés támogatása alapvető szükséglet lenne.
A szakember kiemeli, minél hamarabb kezdünk el egy kisgyerekkel foglalkozni, és támogatjuk a fejlődését, annál valószínűbb, hogy egy esetlegesen felmerülő probléma elkerülhető, vagy ha fel is bukkan, annál pontosabban lehet dolgozni rajta.
„De ez nemcsak a problémákról szól, életre szóló készségek alakulnak ki ebben az életkorban, melyek annál fejlettebbek lesznek, minél inkább biztosított egy kisgyermek számára az egyénre szabott, gondoskodó nevelés – melynek előteremtése semmiképpen sem egyedül a szülő felelőssége, hanem az egész közösségé” – emeli ki. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miknek kell teljesülni ahhoz, hogy optimális legyen a fejlődés. A WHO „gondoskodó nevelés” modellje szerinta korai fejlődéshez több tényező együttes jelenléte szükséges:
- az egészség és a megfelelő táplálás,
- a válaszkész (a gyerek igényeihez igazodó) gondozás,
- a biztonságos környezet,
- valamint a korai tanulási lehetőségek.
Képünk illusztráció (Fotó: Partners Hungary)
Ha ezek közül akár több is hiányzik, az hosszú távon befolyásolhatja a gyerekek fejlődését, éppen ezért lenne szükség arra, hogy a szülőket segítsék ezeknek a feltételeknek a megteremtésében. Kezdve azzal, hogy informálják őket:
„Minél többféle módon stimulálom a gyereket – beszéddel, játékkal, érintéssel –, annál több kapcsolódás jön létre az agyában” – mutat rá arra a szakértő, hogy a korai fejlődés támogatásához nem speciális eszközök, hanem megfelelő információk szükségesek. Hozzáteszi: Ez nem azt jelenti, hogy „túl kell fejleszteni” a gyereket. Amit viszont fontos szülőként szem előtt tartani, hogy a későbbi életkorokban sok minden tanulható, de vannak olyan készségek, amelyeket ebben az időszakban lehet a leghatékonyabban megalapozni.
Bölcsik és ovik: óriási lehetőség – vagy elszalasztott esély a korai fejlesztés szempontjából
Egy jól működő intézmény nemcsak a gyerek fejlődését segíti, hanem a szülőket is támogatja. „Egy jó bölcsőde nagyon sokat tud adni egy kisgyereknek” – mondja a szakember. „Itt találkozik a kicsi először közösséggel, strukturált tevékenységekkel, mesékkel, játékokkal. Ezek az élmények rengeteget számítanak, pláne, hogy nem minden családban adottak. Például egy döngölt padlójú házban az anyuka nem szívesen teszi le a babáját kúszni, sok gyerek rengeteget van kézben, járókában, kiságyban, ami a jó szándék ellenére is akadályozhatja őket a mozgásfejlődésben. Ám egy jó egzisztenciával rendelkező családban sem biztos, hogy megkapja a gyerek azt a sokféle ingert és változatosságot, mint egy intézményben” – mondja, és helyretesz egy tévhitet: az, hogy egy gyerek otthon van az anyjával évekig, nem jelenti azt automatikusan, hogy ez a legjobb a fejlődésének.
Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű az adott intézmény. Bár a képzés során a szakemberek megtanulják, mire kell figyelni, a valóságban sok tényező torzíthatja ezt a megszerzett tudást. Előfordulhat, hogy a gyerekekkel foglalkozó gondozók nem tesznek jelzést, ajánlást a szülők felé, ha egy gyerek mozgás vagy beszédfejlődése nem a megfelelő ütemben zajlik.
Képünk illusztráció (Fotó: Partners Hungary)
„Nagyon sok oka lehet annak, ha nem jeleznek vissza. Lehet a túlterheltség, a tapasztalatlanság, vagy az, hogy a szülővel való konfliktusokat próbálják elkerülni. Így előfordul, hogy a problémák csak akkor kerülnek felszínre, amikor azok már komolyabbak, és a gyerekek elérték az iskolás kort” – osztja meg a tapasztalatait az alapítványi szakember.
A szakember azt mondja, már az óvodába is nagyon eltérő tapasztalatokkal, készségekkel és tudással érkeznek a gyerekek, amelyek szorosan összefüggenek a családi háttérrel és a korai években kapott lehetőségekkel. Ezt a nagyon sokféle viselkedést és tapasztalatot próbálják az intézmény szabályrendszerébe beilleszteni. Mindig lesznek gyerekek, akiknek ez nehezebben megy, itt derül ki, mekkora a szakadék az otthon és az intézményi keretek között. Lehet, hogy más érzelemkifejezést, kommunikációt szokott meg otthon, és az, amit otthon tapasztalt meg, lehet, hogy az adott intézményben nem lesz elfogadott. Az pedig már az adott óvodapedagóguson áll, hogyan fordul a kisgyermekhez. Amikor ugyanis nem befogadó, rugalmas, nyitott szakmai közösség dolgozik az intézményben, akkor elkezdődik a stigmatizálás, ami a gyermekben ellenállást, bizalomvesztést generál A kezdeti különbség a megfelelő támogatás hiányában az iskolai pályafutás során tovább fog mélyülni, és így történhet meg a roma gyerekek (akik közül sokan hátrányos helyzetben élnek) tömeges lemorzsolódása.
„Nagyon sok olyan kis falu van Szabolcsban, Borsodban, ahol semmi nincsen. Nincs óvoda, nincs bölcsőde, nincs gyerekorvos. Ilyen helyeken a gyerekek gyakran már eleve hátrányból indulnak. Ha nincs, aki időben észrevegye a problémákat, és nincs hova tovább küldeni őket, ezek a hátrányok halmozódnak. Közben a jobb helyzetű területeken is vannak problémák – például hosszú várólisták vagy túlterhelt szakszolgálatok –, de a különbség mégis jelentős” – beszél a realitásokról. Ezt igazolják a számok is, A KSH 2023-as helyzetképe szerint 60,3 ezer férőhely állt rendelkezésre, miközben 55,7 ezer gyermeket írattak be, de a területi egyenlőtlenségek miatt még így is közel 5 ezer gyermek kérelmét utasították el.
A rendszer ott szakad szét, ahol össze kellene kapcsolódnia
Rendszerszinten és főleg elméleti síkon a kisgyerekek támogatásában sokan vesznek részt – a védőnőktől, háziorvosokon, gyermekorvosokon, bölcsődéken, óvodákon át a fejlesztő szakemberekig –, ám ez a háló jelenleg sok helyen lyukas. Nemcsak erőforráshiány van, hanem együttműködési hiány is: nincs valódi mechanizmus arra, hogy a különböző szakemberek egy család érdekében közösen dolgozzanak.
„Hiába van például jelzőrendszer, ha nem használják, vagy elakad valahol, ha a szakemberek között nincsen kommunikáció, partneri viszony” – mondja dr. Kovács, hozzátéve, hogy a szakemberhiány miatt hatalmas a túlterheltség, a családok pedig sokszor bizalmatlanok vagy félnek a rendszertől. A szakszolgálatokkal kapcsolatban például gyakori a félelem, hogy a gyerek „bélyeget kap”, miközben a túlterheltség vagy a nem megfelelő vizsgálati eszközök miatt sokszor maga a diagnózis sem elég pontos.
Képünk illusztráció (Fotó: Partners Hungary)
Magyarországon egyedülálló a védőnői hálózat, amiben óriási a potenciál, főleg a korai fejlődés területén, hiszen ők azok a szakemberek, akik már a várandósság elején kapcsolatba kerülnek a szülőkkel, és ők azok, akik látják fejlődni a gyerekeket.
Az ő feladatuk lenne edukálni, prevencióban részesíteni a várandós édesanyát, a friss szülőket. Azonban, ahogy a szociális szféra nagy részében, ezen a területen is kevés a szakember. Mindemellett a védőnők felkészültsége, tudása, nyitottsága is nagyon változó. „Tudunk olyanról, hogy a védőnő nem szívesen megy ki egy romatelepre egy családhoz, mert nem érzi komfortosan magát, esetleg félelmei vannak” – meséli a szakember, hozzátéve, hogy a hátrányos régiókban dolgozó védőnők egyedül maradtak a problémáikkal, és túl sok család, és feladat hárul rájuk.
Ami működhet a korai fejlesztésnél
Az tudható, hogy Magyarországon óriásiak a különbségek a szolgáltatások elérése és minősége terén, de pontos adatokat mégsem lehet látni. Ennek oka, hogy a gyerekszegénységről vagy az oktatási mutatókról vannak adatok, arról nincs, hogy a kisgyerekek és családjaik ténylegesen milyen támogatásokhoz jutnak hozzá.
MINIFESTO – A korai évekbe való befektetés közös ügy
A Partners Hungary Alapítvány országos pályázata olyan településeket keres, ahol már működő, fenntartható és bizonyítottan eredményes koragyermekkori programok segítik a gyermekek és családok fejlődését. A kezdeményezés nem új projektek indítását támogatja, hanem jó gyakorlatokat tesz láthatóvá és átadhatóvá.
A Minifesto nemzetközi kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekek első éveibe történő befektetés hosszú távon csökkenti az egyenlőtlenségeket, növeli az iskolai és munkaerőpiaci esélyeket, és erősíti a közösségeket. Kiemelt szempont az inklúzió, az esélyegyenlőség és a hátrányos helyzetű családok támogatása.
A kiválasztott programok országos és nemzetközi láthatóságot kapnak, és hozzájárulnak egy befogadóbb, esélyteremtő társadalom építéséhez.
Pályázati határidő: 2026. április 30.
További részletek a Partners Hungary Alapítvány oldalán.
„Éppen ezért volt nagyon fontos számunkra a Koragyerekkori Platform létrehozása, illetve a Minifesto kampánnyal is ezt a problémakört szeretnénk fókuszba tenni. Hogy ne történhessen meg az, hogy egyáltalán nincsen adatunk arra vonatkozóan, hogy ezek a gyerekek mihez férnek hozzá és hogyan fejlődnek” – mondja a szakember, hozzátéve, hogy a hiányok mellett történnek előrelépések is, léteznek működő helyi kezdeményezések. Közös bennük, hogy nem egyetlen problémára adnak választ, hanem komplex módon közelítenek a gyerekek és családok helyzetéhez. Szerinte fontos lenne, hogy a szülőknek legyenek olyan terek, ahol ventilálhatnak egymásnak, és ahol szakemberekkel is tudnak beszélgetni.
Fotó: Partners Hungary
Nagy sikerrel működnek például a “Játékkal a befogadásért” módszerre épülő játékközpontok, amelyek biztonságos, ingergazdag környezetet teremtenek különböző hátterű gyerekek számára. Ezekben a terekben a gyerekek nemcsak együtt játszanak, hanem olyan készségeket is elsajátítanak, amelyek segítik őket az intézményekbe való belépéskor. Ezek a központok a szakemberek közötti együttműködést is erősítik – ők felügyelik, támogatják a játékközpont működését. Egy ilyen központ óriási jelentőségű tud lenni egy gyerek életében, hiszen ha a korai években nem kapnak megfelelő támogatást, annak hatása végigkíséri az életútjukat, ami végső soron az egész társadalmat terheli. A Minifesto pályázattal céljuk, hogy kézzelfogható példákon keresztül mutassák be, hogyan járulhatnak hozzá a települések egy befogadóbb, esélyteremtő és fenntartható társadalom kialakításához.
Mindemellett a bölcsődéknek, óvodáknak lenne még nagy feladata az, hogy több támogatást nyújtson annál, mint hogy a gyerek ott van egész nap. Az ő feladatuk lenne, hogy segítse, támogassa a szülőket a szülői szerepükben.
