„Hányszor kell még szólnom?” Kevés olyan szülő lehet, akinek ez a mondat még soha nem hagyta el a száját. Reggel indulni kellene, a gyerek azonban tovább építi a kockatornyot. Ideje lenne vacsorázni, de mintha meg sem hallaná a hívást. Megkérdezzük, mi történt az iskolában, ő pedig csak néz maga elé, vagy hosszú másodpercek után válaszol.
Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy a gyerek figyelmetlen, szándékosan nem hallgat ránk, esetleg próbálgatja a határokat. Természetesen olyan is előfordul, hogy egyszerűen nincs kedve megtenni, amit kérünk tőle. Az elsőre elmaradó reakció mögött azonban sok más ok is meghúzódhat. A gyerek agya még fejlődésben van, ezért a figyelem áthelyezése, az információ feldolgozása és a cselekvés megkezdése jóval több időt igényelhet számára, mint egy felnőttnek.
Mi zajlik a gyerekben, amikor nem reagál? Lehet, hogy annyira elmélyült, hogy nehezen vált
Amikor egy gyerek játszik, rajzol, olvas vagy filmet néz, kívülről úgy tűnhet, hogy egyszerűen nem akar tudomást venni rólunk. Valójában elképzelhető, hogy annyira elmélyült az adott tevékenységben, hogy nehezen tudja egyik pillanatról a másikra áthelyezni a figyelmét.
A figyelem irányítása és a feladatok közötti váltás az úgynevezett végrehajtó funkciókhoz tartozik. Ezek közé sorolható a munkamemória, az önkontroll és a mentális rugalmasság is. A Harvard Egyetem gyermekfejlődéssel foglalkozó központja szerint ezek a képességek segítenek összpontosítani, kiszűrni a zavaró ingereket és egyik feladatról a másikra váltani, de gyermekkorban még fokozatosan fejlődnek.
A „Tedd le a játékot, moss kezet, és gyere vacsorázni!” mondat egy felnőtt számára egyszerű kérésnek hangzik. A gyereknek azonban meg kell szakítania a játékot, fejben kell tartania három utasítást, majd megfelelő sorrendben végre kell hajtania azokat. Nem biztos, hogy nem figyel: lehet, hogy túl sok információt kapott egyszerre.
Hallotta a mondatot, de még dolgozik rajta
A hallás és a válaszadás között több lépés történik:
- A gyereknek fel kell ismernie, hogy hozzá beszélnek,
- meg kell értenie a mondat jelentését,
- el kell döntenie, mit várnak tőle, majd
- meg kell fogalmaznia vagy el kell indítania a reakcióját.
Ez nem mindenkinél zajlik ugyanolyan gyorsan. Vannak gyerekek, akiknek egyszerűen több feldolgozási időre van szükségük. Ha a felnőtt két másodperc után megismétli, majd újrafogalmazza a kérdést, azzal akaratlanul is újraindíthatja a folyamatot. A gyereknek ekkor már nemcsak az első, hanem a második mondatot is értelmeznie kell.
Érdemes kimondani a nevét, röviden megfogalmazni a kérést, majd néhány másodpercet várni. A csend nem feltétlenül jelenti azt, hogy az üzenet nem érkezett meg.
Túl sok minden versenyez a figyelméért
Egy bekapcsolt televízió, a testvér beszéde, az utcáról érkező zaj és a kezében lévő játék egyszerre terhelheti a gyerek figyelmét. Míg egy felnőtt könnyebben kiválasztja a számára fontos hangot, a gyereknek nehezebb lehet kiszűrnie, melyik ingerre kell reagálnia.
Ezért hatásosabb lehet közelebb menni hozzá, leguggolni, megérinteni finoman a vállát, és csak ezután elmondani, amit szeretnénk. A másik helyiségből kiabált utasítás gyakran már azelőtt elveszik, hogy valóban eljutna hozzá. A Child Mind Institute szakértői is azt javasolják, hogy a szülő kerüljön közel a gyerekhez, teremtsen szemkontaktust, és egyszerre csak egy egyszerű utasítást adjon.
A hirtelen váltások különösen nehezek lehetnek
„Indulunk!” – mondjuk, miközben a gyerek éppen a játék legizgalmasabb részénél tart. Nekünk az indulás a következő logikus programpont, számára viszont azt jelenti, hogy egyik pillanatról a másikra abba kell hagynia valamit, ami örömet okoz neki.
A temperamentum is szerepet játszhat abban, mennyire könnyen alkalmazkodik valaki a változásokhoz. Egyes gyerekek természetüknél fogva lassabban alkalmazkodnak az új helyzetekhez, és nehezebben viselik az átmeneteket.
Sokat segíthet az előrejelzés:
Még tíz percet játszhatsz, utána indulunk,
majd öt és két perccel korábban ismét jelezhetjük a közelgő váltást. Így a kérés nem váratlanul szakítja félbe a gyereket, hanem van ideje lezárni, amit csinál.
Fáradtan az egyszerű kérés is nehezebb
A fáradtság nemcsak álmosságot okozhat. A gyerek nyűgösebbé, lassabbá, szétszórtabbá vagy éppen túlpörgötté válhat. Egy hosszú óvodai vagy iskolai nap után azok a feladatok is komoly erőfeszítést kívánhatnak tőle, amelyeket reggel gond nélkül teljesített.
Az éhség, a szomjúság, a meleg vagy a túl sok inger szintén csökkentheti az együttműködési képességét. Amikor délután már ötödször kérjük, hogy pakolja el a cipőjét, érdemes egy pillanatra végiggondolni: valóban nem akarja megtenni, vagy egyszerűen elfogyott az ereje az önszabályozáshoz?
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden szabályt el kell engedni. A kérés módját azonban hozzáigazíthatjuk az állapotához. Egy ölelés, egy pohár víz vagy néhány perc pihenés után sokkal könnyebben indulhat el az együttműködés.
Az erős érzelmek elnyomhatják a szavakat
Ha a gyerek dühös, csalódott, fél vagy szégyelli magát, nem biztos, hogy azonnal tud válaszolni. Erős érzelmi állapotban a szervezet veszélyt érzékelhet, ezért a figyelem nem a szülő kérdésére, hanem a saját belső feszültségére irányul.
A „Miért csináltad ezt?” kérdésre ilyenkor azért sem érkezik válasz, mert a gyerek talán maga sem tudja még pontosan megfogalmazni, mi történt benne. A magyarázat kikényszerítése helyett előbb érdemes segíteni neki megnyugodni. Mondhatjuk például:
Látom, most nagyon mérges vagy. Várok egy kicsit, utána beszélünk róla.
A támogató, oda-vissza zajló kapcsolódás segíti a gyerek nyelvi, társas és magasabb szintű gondolkodási képességeinek fejlődését. A biztonságot adó felnőtt jelenléte különösen fontos akkor, amikor a gyerek még nem tudja egyedül szabályozni az érzéseit.
Néha valóban nem érti pontosan, mit kérünk
A felnőttek hajlamosak olyan kifejezéseket használni, amelyek számukra egyértelműek, a gyerek számára azonban túlságosan általánosak. A „Viselkedj rendesen!”, a „Szedd össze magad!” vagy a „Csinálj már valamit a szobáddal!” nem mondja meg pontosan, milyen cselekvést várunk.
A konkrét kérés sokkal könnyebben követhető:
Tedd a játékokat a dobozba!
Beszélj halkabban!
Vedd fel a cipődet!
Különösen a kisebb gyerekeknél érdemes egyszerre csak egy feladatot adni, majd megvárni annak teljesítését. A világos, kiszámítható utasítások és a megfelelő viselkedés konkrét megdicsérése hatékonyabb lehet, mint az ismételt kiabálás vagy büntetés.
(Forrás: Getty Images)
Előfordulhat, hogy a hallását is érdemes ellenőrizni
Ha a gyerek rendszeresen nem reagál a nevére, gyakran visszakérdez, túl hangosan hallgatja a mesét, nehezen érti a beszédet zajos környezetben, vagy az egyik oldaláról szólítva kevésbé válaszol, érdemes beszélni a gyermekorvossal. Átmeneti halláscsökkenést akár egy megfázás, középfülben felgyülemlett folyadék vagy fülgyulladás is okozhat. A gyerekek hallása idővel változhat, ezért az életkorhoz igazodó szűréseknek fontos szerepük van.
Egyetlen késői válaszból természetesen nem kell problémára következtetni. Akkor érdemes segítséget kérni, ha a jelenség tartós, több környezetben is megfigyelhető, vagy a kommunikációt, a tanulást és a társas kapcsolatokat is zavarja.
Így nagyobb eséllyel hallgat ránk elsőre
Sok apróságra érdemes figyelni:
- Mielőtt megszólalunk, menjünk közel a gyerekhez, és győződjünk meg róla, hogy valóban ránk figyel.
- Mondjuk ki a nevét,
- fogalmazzuk meg röviden és konkrétan a kérést, majd
- adjunk neki időt a válaszra.
- Több feladat helyett először csak egyet kérjünk,
- az átmeneteket pedig jelezzük előre.
Sokat számít az is, hogyan reagálunk, amikor együttműködik. A „Végre egyszer megcsináltad!” helyett mondhatjuk azt:
Köszönöm, hogy letetted a játékot és idejöttél.
A konkrét dicséretből megtudja, milyen viselkedést értékelünk.
Nem reális elvárás, hogy egy gyerek minden helyzetben, minden kérésre azonnal reagáljon. Néha elmerül a saját világában, elfárad, időre van szüksége, vagy egyszerűen nem akarja abbahagyni, amit csinál. A határok ettől még fontosak maradnak, de a „nem figyel rám” címke helyett érdemes megkeresni, mi történik a csend mögött. Sokszor már ez a szemléletváltás is nyugodtabbá teszi a következő beszélgetést.
