Anyaevolúció, így változunk egy, kettő és három gyermek után

Minden a nagy ismeretlennel kezdődik, azzal az ijesztő érzéssel, hogy elrontunk valamit. Az első gyermeknél fogadalmakat teszünk magunknak, amelyekből aztán szépen lassan egyre többet elengedünk.

Soha nem késünk, és nem káromkodunk…

Például azt, hogy mi aztán soha nem fogunk káromkodni a gyermekeink előtt. Belőlünk nem lesz olyan anyuka, akinek elhagyja a száját az a bizonyos b betűs szó, ha belerúg a kiságy lábába, hajnalban, amikor etetni megy. Az első gyermeknél még nagyon igyekszünk helyesen nevelni, és szépen beszélni, pláne ha már beszél a gyermekünk, aztán a másodiknál becsúszik egy-egy bakik.

Van egyfajta rózsaszín álomkép sokunkban arról, hogy milyen lesz anyának lenni. Hogy mi majd mindig, még munka után is, meleg házi étellel várjuk haza a csemeténket az iskolából. Hogy a mi otthonunkból ki lesznek tiltva az édességek, soha nem ugrunk be hazaféle a gyorsétterembe. De ahogy térünk vissza a munkába, és lesz egyre több csemeténk, úgy jövünk rá, hogy a túró rudi azért még belefér, és nem szentségtörés, ha havonta egyszer pizzát rendelünk vacsorára.

Bolti kontra házi

 “Az én gyerekeim mindig lefekszenek majd időben!” – ismerős ez a mondat? Lássuk be, két vagy három lurkó után olykor nehezebb menedzselni az esti fürdés, mese, alvás kombinációt. És igen, ezzel kapcsolatban is voltak nagy terveink, mikor még csak egy gyermekünk volt, de tényleg akkora probléma, ha olykor-olykor csúszik az elalvás 20 percet?

Minden szülőnek az az egyik rémálma, hogy elkésnek a gyerekkel az iskolából. Az első gyereknél, még valóságos rémálomként éljük meg, ha nem érünk oda időben a sulihoz, a harmadiknál pedig megtanuljuk, hogy a késés nem túl jó dolog, de néha előfordul.

És ha már a sulinál tartunk, az első gyermeknél még totális pánik tör ránk, ha kedden este kilenckor tudatosul bennünk, hogy másnapra süteményt kell bevinni az iskolában. Éjszakáig képesek vagyunk fent maradni, hogy valami ultraflancos tortát beküldjük a gyerekkel. Az évek múlásával azonban bemagoljuk egy közeli cukrászda nyitva tartását és telefonszámát, és elmentjük az 50 perces pite receptjét is, a pánik pedig mehet a levesbe.

És ami a legfontosabb, idővel és a gyerekek számával, magunk mögött hagyjuk a tökéletes gyerekekről és tökéletes anyaságról szóló tévképzeteket. Megtanulunk nevetni önmagunkon és rájönni, hogy egyetlen elvárásunk sem olyan fontos, mint az, hogy a gyermekeink boldogok legyenek.