Az alábbi dolgok sokat segítenek abban, hogy mindketten – te és a kisbabád is – elégedettek és vidámak legyetek.
Dédelgetésből nem árthat meg a sok
Aki azt hiszi, hogy a sok dédelgetéssel elkényezteti a gyermekét, az nagyon téved. A szeretetből nem lehet túl sokat adni, és nem rontja el a gyermek jellemét, ha gyakran kimutatjuk, hogy szeretjük. Vedd fel, ringasd, dédelgesd kedvedre minél többet, és a babád mosolygós, jó alvó, jó evő és békés kisgyermek lesz – és felnőve is megmarad ilyennek.
Segítsd át türelemmel a hasfájáson
Az első nagy megpróbáltatást a szülők idegrendszerére a kólikás időszak szokta jelenteni, ami már a születés után egy héttel is elkezdődhet, és akár hónapokig is tarthat. A legfőbb nehézséget az jelenti a szülők számára ilyenkor, hogy a kisbabájuk ezekben a hetekben vigasztalhatatlanul és szívszaggatóan bömböl több órán át heti 2-3 alkalommal is, és ezt az ijesztő intenzitású sírást egyszerűen képtelenek megállítani. A kólikás hasfájást persze többféle módszerrel is lehet enyhíteni, és a legtöbb babánál megvan a módja, amivel elcsitítható – van, akinek a masszázs segít, van, akin egy ülőfürdő, másnak a gyógykészítmények, és van, aki a hordozókendőben találja meg a lelki békéjét és a fájdalmak enyhülését. A szülők számára a kólikás sírás idegőrlő dolog, amitől könnyen elveszíthetik a béketűrésüket, és az ő feszültségük, idegességük átragad a kicsire, aki ettől csak még rosszabb helyzetbe kerül. Próbáld ezért megőrizni a hidegvéred, és gondolj arra, hogy ez csak múló hasfájás, és a babának egyébként nincs semmiféle betegsége. Tanuld meg a kólika megelőzésében hatásos módszereket – a megfelelő szoptatási technikát, a saját étrended helyes összeállítását, kerüld a dohányzást, az alkoholt, a túl sok koffeint, mert ezek az anyatejbe jutva előidézhetnek hasfájást a babáknál –, és igyekezz egy kis humorral kezelni a dolgot – hiszen végül is csak valószínűleg egy kis bennrekedt pukiról van szó, és ez okozza a nagy bánatot.
Nem kell napirend
Egy kisbabára ne erőltess rá semmilyen napirendet. Ő pontosan tudja, mikor éhes, mikor álmos, és mikor kell neki babusgatás… Minden feltétel nélkül kell alkalmazkodnod az első hónapokban az ő igényeihez, és csak egyetlen dologban, a fürdetés idejében kell következetesen tartanod magad egy kora esti időponthoz. Később, 3-4 hónapos korra kell majd csak fokozatosan eljutnod odáig, hogy valamiféle ritmus, kiszámítható “ütemezést” viszel az étkezésekbe, játék- és alvásidőkbe, és hat hónapos korra alakul ki a napi öt étkezés stabil helye a napirendben. Ha boldog és elégedett csecsemőt szeretnél, akkor hagyd, hogy ő ossza be az idődet az első hónapokban.
Ne hagyd magára
Egy elmélet szerint meg kell tanulni a kisgyermekeknek a magányt és a függetlenséget is, ezért néha egyedül kell hagyni őt. Ez hatalmas tévedés, és semmilyen jó dolog nem származik belőle, sőt oda vezet, hogy a kicsi szorongóvá válik, és felnőttként is jó eséllyel megmagyarázhatatlan félelmek gyötrik majd időről időre. Ez az elhagyatottság érzéséből táplálkozik, ami akkor tör rá a babákra, ha a szülei elérhető távolságon kívülre kerülnek, és akkor sem mennek oda hozzá, amikor sír és erre vágyik. Ne hagyd magára a kisgyermeked, hanem biztosítsd arról, hogy bármikor, bárhol elérhető vagy számára, és mindig megkaphatja azt az érzelmi és fizikai biztonságot, amire szüksége van.
Te játssz vele, ne a játékszerek
Egy kisgyermek számára az anya és az apa a legjobb játékszer: egy csiklandozás, egy hascirógatás, a piszén-pisze játék tökéletes örömet nyújt neki. Semmivel nem tudsz olyan nagy kacagást kiváltani például egy pólyás babából, mint ha fölé hajolsz, a kezeiddel eltakarod az arcod, majd hirtelen szétnyitod őket és nagy kerek szemekkel rámosolyogsz – kukucs! Az arcod mimikája, a gesztusaid, a szemed, az orrod a legfantasztikusabb, legszórakoztatóbb dolog egy kicsi számára, akik imádják közelről bámulni a szüleik arcát, és ilyen örömet semmilyen csörgő, labda vagy plüsskutyus nem tudj szerezni nekik. A gyermek szórakoztatását, megnevettetését ezért ne hagyd élettelen tárgyakra, és ahelyett, hogy a kiságyát mindenféle játékokkal töltenéd meg, inkább vedd minél gyakran a kezedbe a gyermeked, és hagyd, hogy játsszon veled kedvére.
Légy magad is nyugodt és boldog
A végére hagytuk a legfontosabb dolgot, ami hozzájárulhat egy baba boldogságához: ez nem más, mint az ő szülei boldogsága. Egy gyermek hangulatát, érzelmi és értelmi fejlődését, sőt még a fizikai gyarapodását is alapjaiban határozza meg, hogy milyen érzelmi környezetben nő fel: ha a szülei között egyetértés, harmónia é szeretet van, az a kicsi számára is tökéletes biztonságérzetet nyújt, és kiegyensúlyozott, nyugodt gyermek cseperedik belőle, aki jól alszik, eleget eszik, és általában véve kevesebb fejtörést okoz a viselkedésével a szüleinek. Ráadásul mivel a kisgyermekek “antennái” elképesztően érzékenyek, ezért nem nagyon lehet imitálni, eljátszani a boldogságot, és a szeretetteljes légkört – az ilyen képmutató, erőltetett hangulat éppolyan feszültséget, frusztráltságot szül a gyermekben, mintha nyíltan gyűlölködnének egymással a szülők, sőt talán még nehezebb helyzetbe hozza a gyermeket, mert a szülők eljátszott viselkedése és a valódi érzelmeik között olyan ellentmondás van, ami érthetetlen a gyermek számára. A legfontosabb tehát, hogy ti magatok tegyétek tisztába a kapcsolatotokat, és mind az anya, mind az apa legyen a lehető legkiegyensúlyozottabb. Ha te magad érzelmileg stabil vagy, az olyan hátteret ad a babának, amire az egész életét – érzelemit, kapcsolatteremtő képességét, gondolkodásmódját – biztonságosan és nehezen megingathatóan rá tudja építeni – és így ő maga is érzelmekben gazdag, kiegyensúlyozott és boldog felnőtté érik idővel.
