András mindig is sportos volt: – A lételemem a mozgás, a családom is hasonló értékrenddel bír. Túl vagyok a 60-on, rendszeresen futok és úszom. El sem tudnám képzelni az életemet enélkül. Szinte minden hétvégén megyünk valamerre a feleségemmel. Túrázunk, kirándulunk. Nekünk ez teljesen természetes. Vannak barátaink, akik hasonlóan gondolkodnak, velük is összejárunk. Én sohasem éreztem magam öregnek. Ugyan változik a testem meg a személyiségem is a korral, de ez normális. Szerintem az átlagostól jobb az erőnlétem, de ez érthető. Én úgy tervezem, hogy amíg élek, aktív maradok, hiszen ahogyan a testemnek is nélkülözhetetlen az erőnlét, a lelkem is ki van éhezve rá. Úgy érzem, teszek magamért és az egészségemért. Akik csak megtehetik, feltétlenül sportoljanak. Ha csak 2-3 naponta sétálnak egy-egy órát, nagyon sokat adnak a testüknek és a lelküknek is.
Ildi szerint fontos az aktív életmód: – Velem 40 éves koromban fordult egyet a világ, akkor kezdtem el életmódot váltani. Sokat olvastam az egészséges táplálkozásról, összeszedtem, mi jó nekem. A sport is akkor jött az életembe. Beiratkoztam egy felnőtteknek szóló úszótanfolyamra, és megtanultam a mellúszást meg a gyorsúszást. Azóta hetente háromszor az uszodában vagyok. Most lettem nyugdíjas, az átállás nem volt egyszerű, mert mindig is a nyüzsgést szerettem. Az aktív időskor számomra azt jelenti, amit épp csinálok: sokat sportolni, összejárni a barátokkal, sokat kirándulni a családdal. Vannak a környezetemben olyanok, akik sajnos nincsenek jól vagy testileg vagy lelkileg. Én azt látom, hogy ők egyáltalán nem aktívak.
Anna az unokáival pezsdül fel: – Nekem az aktív élet az jelenti, hogy minden hétvégén találkozom a barátaimmal, és nagyokat játszom az unokáimmal. Külön nem sportolok, de amikor a fiúkkal kimegyek a parkba, szerintem az felér egy kemény edzéssel. Fiatalon nem gondolkoztam azon, hogy milyen lesz, ha idősebb leszek. Egy kicsit bánom, hogy nem kezdtem el sportolni, hogy még jobb erőben legyek, de panaszra sincsen okom. A szomszédasszonyom mindig mondja, hogy menjek vele gyalogtúrákra. Szerintem addig nyaggat, hogy rászánom egyszer magam. Nem szabad megállni, nem kell a korunkkal foglalkozni, az a lényeg, hogy élvezzük, amit épp csinálunk. Akik magányosak, járjanak társaságba, ne hagyják el magukat.
Szponzorált tartalom
