Mitől válik nehézzé a nyugdíjaskor?
A legtöbben manapság már bőven hatvan felett mennek nyugdíjba, és a nyugdíjkorhatár egyre jobban emelkedik. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy mi soha nem leszünk nyugdíjasok, életünk végéig dolgozunk majd, de valójában ez nem is olyan vicces…
Elsőként azért nehéz, mert a nyugdíjasok hirtelen kibillennek a napi, bevett ritmusból, hirtelen nem kell felkelni, nincs megszokott napirend, csinálhatnak bármit, és ez elsőre nem is hangzik rosszul. Élhetnek, élhetnének kényelmesen, ám a legtöbben gyorsan elkezdenek azon gondolkodni, hogy vajon mit csináljanak egész nap, mivel foglalják el magukat, és egyáltalán még van-e szükség rájuk. És ekkor lép színre a család, a szerepe hirtelen fontossá válik, mert a nyugdíjasok értéktelennek érezhetik magukat pusztán attól is, ha nincs feladatuk. Ilyenkor kell letámadni a nagymamát és a nagypapát azzal. hogy segítsenek az unokákra vigyázni, legalábbis ezt tanácsolják a szakemberek.
Ha van, akiért érdemes felkelni, ez lehet a párunk, a férjünk, feleségünk vagy a gyerekünk, illetve unokánk, akkor biztosan jobb kedvvel vág neki a mindennapoknak az ember. Hiszen van, aki figyel ránk, aki szeret, akinek szüksége van a gondoskodásunkra. Ez nagy mértékben befolyásolja a minőségi nyugdíjaskort. Ha vannak barátaink, akikkel tudunk közös programot csinálni, és nem csak a lakásban ülünk a tévét bámulva, az nagyon sokat számít.
Magyarországon az idősödő nemzedékek foglalkoztatási aránya európai összehasonlításban különösen alacsony. A munkaerő-felmérés adatai szerint az Európai Unióban az 55–64 éves férfiak átlagosan 60%-a volt foglalkoztatott státusú, hazánkban csak a fele. A 55–64 éves nők foglalkoztatási rátája is 10 százalékponttal elmarad az uniós 45%-tól.
A munkavállalás lehetősége és a társadalom hozzáállása az idősekhez, a nyugdíjaskorúakhoz szintén nagyban befolyásolja azt, hogy miként telnek a nyugdíjasok mindennapjai. Ezt a fajta gondolkodást, gondoskodást az embereknek korán el kell kezdeniük elsajátítani, és ez a szociális szféra és az egész társadalom feladata.
A család szerepe nagyon lényeges egy nyugdíjas életében (fotó: Thinkstock)
„A generációs különbségek áthidalása, az egymással szembeni elfogadás pedig csak akkor fog társadalmi normává válni, ha hihetővé tesszük a mostani fiatal és középső generáció számára, hogy a társadalomnak idős emberként is szüksége lesz rájuk” – mondta el Giczi Johanna szociológus az NLCafénak.
Lehet, hogy nem hangzik túl jól, de az egész életünk felkészülés az időskorra. Ha »jól« éltünk fiatalon – bár ez közhelynek hangzik –, minden esélyünk megvan arra, hogy békés és biztonságos legyen az öregkorunk is. Ha vigyáztunk az egészségünkre, ápoltuk kapcsolatainkat, értelmet leltünk a napjainkban, lesz mire emlékezni, lesz miből meríteni azokban az években, amikor már a test nem engedi meg az intenzív aktivitást
– mondja Megyeri Zsuzsa pszichológus.
Beszéltünk már a család, a munka, és a társadalmi megbecsültség fontosságáról, de közel sem elhanyagolható az anyagiak hiánya a mai magyar nyugdíjasoknál. Míg külföldön időskorban kezdenek el élni, utazni, addig Magyarországon a kisnyugdíjas a csirke far-hátból főz pörköltet, mert csak arra futja a nyugdíjából. Szomorú, de ezek a tények… Sokan éppen attól kerülnek szinte kilátástalan helyzetbe, hogy meghal a társuk, és míg ketten megéltek a nyugdíjból, egyedül már nem futja a lakás rezsijére sem.
Mindez persze nem törvényszerű. Vannak olyan nyugdíjasok, akik élvezik az életet, állandóan programjuk van, és kifejezetten boldogok attól, hogy már nem kell dolgozniuk. Az ő mintájuk példaértékű, és remélhetőleg a jövőben egyre több olyan nyugdíjas lesz, aki nem búsong, hanem örül annak, hogy végre szabad, és azt csinál, amit csak akar.
Szponzorált tartalom
