Szponzorált tartalom

4 film, ami meghozza a kedved az anyává váláshoz, és 4, ami elveheti tőle

Az anyaságról szóló legtöbb film rózsaszín cukormázba csomagolva mesél arról, mit vállalunk azzal, hogy felelősek leszünk egy új életért. Összeállításunkban csupa olyan filmet mutatunk be, ami nem sumákolja el a valódi problémákat, függetlenül attól, hogy végül pozitív vagy negatív lesz a történések végkicsengése. Lássuk, mi kapott mínusz és mi plusz jelet tőlünk!

TóCsa

+ A bolygó neve: Halál
Ellen Ripley (Sigourney Weaver) + az anyakirálynő

Egy űrszörnyekről szóló film indítja a listát? Hogy is van ez? Hát úgy, hogy az Aliens csak a felszínen szól arról, hogy egy csapatnyi kommandós egy idegen bolygón reked, ahol vérszomjas lények vacsorájává válnak. Ez csak a máz, ami miatt a srácok is jegyet váltanak rá. James Cameron mozija valójában az anyatigris-ösztönről szól. Arról, hogy egy igazi anya akár az élete árán is megvédi a csöppségét. És ez még akkor is igaz, ha ez a csöppség nem a sajátja. A lányát vesztett Ripley ugyanis az idegen bolygón talált árva lányt, Newtot szinte azonnal a sajátjaként kezdi szeretni. És amikor meg kell küzdeni érte, még az sem tarthatja vissza, hogy az ellenfele egy másik anyatigris, a tojásain ülő alien királynő lesz.

– Rosemary gyermeke
Rosemary Woodhouse (Mia Farrow)

Sokak számára már a gondolat is riasztó, hogy egy idegen élet foganjon meg a testükben, ami kilenc hónapon át ott növekszik. Erre a félelemre játszik rá Roman Polanski klasszikus thrillere, amiben a főhősnő a fejébe veszi, hogy a gyermek, akit a hasában hordoz, valójában a Sátán fia, a szomszédjában élő két nyugdíjas sátánista, valamint a velük feltűnően szimpatizáló férje táplálta belé. A film egyik erőssége, hogy nem igazán teszi egyértelművé, hogy csak Rosemary kényszerképzeteit látjuk, egy nőét, aki elbizonytalanodott a saját anyaságában, vagy valóban egy okkult szertartás bizarr része a terhessége és a szülése.

+ Sráckor
Anya (Patricia Arquette)

A film, ami azzal került be a köztudatba, hogy tizenkét éven át forgatták, így a szereplők változása nem a sminkesek csodás munkáját, hanem az eltelt idő öregítő hatását dicséri. A filmbéli Masont hattól tizennyolc éves koráig követhetjük, és az ő szemszögéből látjuk az édesanyját, aki sokáig mindig a rossz pasikba lesz szerelmes, de bármilyen bajt okozzanak is a szívügyei, mindent megad a két gyermekének, hogy normális, jó fej emberkékké váljanak az életben. A Sráckor nem vonja lila ködbe az anyává válás nehézségeit, de azáltal, hogy megmutatja, van értelme az erőfeszítéseknek, sokaknak ad jó példát.

– Bunny Lake hiányzik
Ann Lake (Carol Lynley)

Minden szülők legnagyobb rémálmával szembesít minket a film: mi van akkor, ha eltűnik a gyerekünk, és sehol sem találjuk? Ráadásul a Bunny Lake hiányzik eggyel még ennél is tovább megy: mi van ha ez az eltűnés egy idegen városban, idegen környezetben történik, ahol az anya nem számíthat családi segítségre? A kis Bunny Lake-et az első óvodai napján nyeli el a föld, és a helyzet odáig fajul, hogy a rendőrség számára a lány anyukája, Ann Lake válik gyanússá. A film egy szülők számára rémálomszerű helyzetet dolgoz fel, szerencsére pozitív végkicsengéssel.

+ Juno
Juno McGuff (Ellen Page)

Az ember szüzességének elvesztése általában nem egyenlő a gyermeke megfogantatásának pillanatával, de a tinédzser Juno McGuff esetében pont ez a helyzet. A fiatalkorú terhességről hallva mindenki egy rendkívül szomorú, érvágós drámára számítana, de a Juno pont azzal lep meg minket, hogy az üzenete szerint még a legdrámaibb helyzetekből is ki lehet jól jönni, ha az ember mögött ott van védőhálóként egy szerető, megértő család, akik mindenben támogatják, és ha lassan is, de segítenek neki meghozni a helyes döntéseket.

– Beszélnünk kell Kevinről
Eva Khatchadourian (Tilda Swinton)

Ha létezne tiltólista filmekről azoknak, akik épp elindulnak a szülővé válás rögös útján, az első helyen jó eséllyel Lynne Ramsay mozija, a Beszélnünk kell Kevinről szerepelne rajta. A film az anyaság legsötétebb oldalát mutatja be: azt, hogy az anyai szeretet még akkor is képes kitartani, ha maga az anya is tudja, hogy a gyermeke egy igazi szörnyeteg. Kevin már gyerekként se volt százas, de tinédzserként egy iskolai és egy otthoni mészárlással intézi el, hogy egész életében börtönben rohadhasson. Hogy képes ilyesmit feldolgozni egy anya? Milyen életet lehet élni azután, hogy a közösség elkönyvelte őt egy gyilkos szörnyeteg anyjaként? Ilyen, és ehhez hasonló, kegyetlenül súlyos kérdésekkel foglalkozik ez a film.

+ A legszebb dolog
Barbara Dray dite Babs (Louise Bourgoin)

Ha egyetlen őszinte filmet szeretnék mutatni az anyaság kezdeti szakaszáról valakinek, mindenképp A legszebb dolgot választanám. Ez a film ugyanis nem próbálja szebbnek mutatni ezt a szakaszt, mint amilyen, és esze ágában sincs megúszósra venni, átugrani azt, hogy egy nő életében milyen változásokat hoz, ha a testében egy újabb életet kezd hordozni, és mennyire nehezen viseli az ezzel járó kompromisszumokat, lemondásokat. Ugyanakkor A legszebb dolog a családdá válásról szól, és arról, hogy a nehézségek ellenére igenis megéri a sok szenvedést. Mindezt pedig egy mondhatni átlagos francia pár életébe való betekintéssel éri el ez a szuper mozi.

– Mommy
Diane Després (Anne Dorval)

Az anyaság egyik legfontosabb kérdése a „Biztosan bírni fogom ezt?” És ilyenkor nem csak a babák által átsírt éjszakákra kell gondolni, mert egy gyerek bizony kamasszá válva is rengeteg probléma okozója lehet. A filmbeli, megözvegyült Diane-nek egyedül kell elbírnia nagy, erős, ráadásul figyelemhiányos hiperaktivitással küzdő kamasz fiával, aki a legváratlanabb pillanatokban törhet, ráadásul igencsak erőszakos, mondhatni közveszélyes módon. A film bemutatja azt, hogy a nehézségek ellenére mennyi szeretet is szorult ebbe az ellentmondásos kapcsolatba, de a legnehezebb benne mégis az, hogy ki meri mondani: vannak helyzetek, amikor az anyai szeretet már kevés, és bármennyire is fáj, bele lehet bukni az anyaságba.