Nos, az a szomorú igazság, hogy nagyjából semennyire. Inkább kezdjük a témát az ideális kirándulás elképzelésével!
Örök élménnyé is válhat egy közös utazás – Mi kell hozzá?
A diákok számára az igazán élvezetes kiruccanás alapfeltétele, hogy legalább két napig tartson, ugyanakkor a tanulással töltött idő mindvégig egyenlő maradjon a nullával. Ha ez teljesül, már csak arra van szükség, hogy olyan programokkal teljen ez a pár nap, amelyek után nem úgy indul haza az osztály, mintha semmit sem csináltak volna – különben mit posztoljunk az utazás alatt a Facebookra? És itt érkeztünk el a központi problémához: szinte lehetetlen olyan programot (és persze kaját meg szállást) találni, ami mindenkinek jó…
Ez valóban nehéz feladat, de ha az osztály és az osztályfőnök között partneri viszony van, és megfelelően együtt tudnak működni, korántsem elképzelhetetlen egy élvezhető kirándulást összehozni.
A kulcs a közös megegyezés
A lényeg: minden fontos kérdésre jóval az esemény előtt szülessen válasz. Így, mire eljön a várva-várt, feloldozást ígérő nap, csak élvezni kell az egészet, és nem az lesz a központi kérdés, hogy kinek milyen kifogásolnivalója van.
Tegyük fel, hogy minden szükséges előkészület idejében megtörtént, és a kirándulás napjának reggelén mindenki időben érkezik, hogy pontosan el tudjon indulni a csoport. Tegyük fel, hogy az úti célt elérve a vonatról vagy buszról leszállva még senki sem szenvedett alkoholmérgezést. Sőt, a napi programok mindenkinek bejöttek, és az étkezéseket sem fintorogva ülték végig a srácok. Na, ez már sikert jelez! Amit csak az támaszt alá még inkább, ha legalább ezer szelfi készült mindezek örömére a kajával, vagy egymással, vagy a csúcsszuper programok közben.
Már csak egy dolog van hátra: az éjszaka
A minden szempontból ideális osztálykiránduláson a tanárok belátják, hogy nem szabhatnak túl szigorú korlátokat a diákoknak a takarodóra és az esti programokra vonatkozóan. Kerülgethetjük a forró kását, de sajnos mindenki tudja, hogy általános iskola 7. osztálya után nincs olyan kirándulás, ahová ne vinne magával alkoholt legalább egy gyerek – és ez pont elég lehet a káoszhoz. Ha ezt a pedagógusok próbálják kicsit lazábban kezelni, az a tapasztalatom, hogy a diákok értékelik az engedékenyebb, baráti bánásmódot, és javarészt maguktól próbálnak elfogadhatóan viselkedni, nem élnek vissza a felnőttek bizalmával.
Forrás: Thinstock
Egy kompromisszumos megoldással a tanárok lelke megnyugodhat, és lelkiismeret-furdalás nélkül vihetik haza a tanulóikat. A diákok pedig egy kulturáltan átszórakozott este után szintén boldogan, elégedetten indulhatnak útnak, remélhetőleg egy szorosabb, összetartóbb közösségként, élményekkel gazdagodva. Úgyhogy egyértelműen megállapítható, hogy egy kifogástalan osztálykirándulás megszervezése bár nem könnyű, de megvalósítható feladat. Elméletileg.
Ezzel szemben a valóság…
Nem törvényszerű, de a valóságban általában ennél sokkal stresszesebb már a szervezés is, magáról a kirándulásról már nem is beszélve.
Ha hosszas küzdelmek és kérvényezések után sikerül kirimánkodnia egy osztálynak, hogy hadd menjenek több napra kirándulni, akkor kezdetét veszi a vérre menő vita és szájkarate minden további részletről.
Hahó! Lennének kívánságaink, van véleményünk!
Elszomorító, de nem szokott összejönni az osztályfőnöki órák keretében az a romantikus kép, hogy mindenki véleményt alkot civilizáltan, higgadtan, szivárvánnyal kísérve a tanterem ajtaja felett. Csak az tud érvényesülni, aki a legerőszakosabban, legharsányabban ad hangot véleményének, a többiek pedig inkább nem ellenkeznek. Ez még a jobbik eset, mert végül mégiscsak a diákok (?) akarata érvényesül.
Sajnos az esetek többségében azonban a szervező minél hamarabb le akarja tudni az egész témát, és amint van rá elegendő ideje, önkényesen, a tanulók véleményének kikérése nélkül megszervez, lefoglal és félig kifizet mindent előre. Utána pedig csodálkozik, miért nem látja az őszinte élvezetet a gyerekeken, amikor bejelenti nekik a nagyszabású látogatást a kapamúzeumba.
Ha nincs jó program kilátásban, akkor beindul az osztály fantáziája
Amikor túl van az osztály a szervezéssel járó szenvedésen, indulhat a kirándulás! Innentől kezdődik az a rész, ami az osztályon múlik. Akármennyire is vállalhatatlanul rossz programok elé nézünk, ha a közösség rendben van, akkor mindig lesz valami vagy valaki, akin lehet szórakozni.
A tanárok általában nem tudják, hogy mi történik a busz vagy vonat hátuljában, vagy csak nem akarnak róla tudomást venni. A szülőknek pedig jobb is, ha nem tudnak róla, mert felmerülne bennük az a teljesen jogos kérdés: mi lehet az a katalizátor, ami ilyen pusztító alpáriságot és mélységesen megvetendő (ugyanakkor a diáktársak számára leírhatatlanul vicces) magatartást vált ki az ő kicsi fiukból, lányukból? Aki mellesleg az év összes többi napján példásan viselkedik, szépen tanul és időben otthon van a hétvégi bulik után…
Esténként az élménytől, jó programoktól megfosztott (magyarul unatkozó) társaság aztán rendszerint két részre bomlik. Azokra, akik szeretik, ha másnap tudnak még egyenesen járni, és azokra, akik ezt nem tartják olyan fontosnak. Az a szomorú, hogy mindez annak ellenére történik meg, hogy a kirándulást megelőzően alapos fejtágítást kapunk arról, hogy milyen hátrányai is vannak annak, ha az ember csatak részegre issza magát. Másnap reggel aztán az éjjeli nagylegények próbálnak menekülni a kipihent osztálytársak elől, akik éppen azzal szórakoznak, hogy a másnapos társak szemébe világítanak, vagy embertelen hangerejű zenét tolnak a füle mellett.
Egyszóval:
Életre szóló élményre ilyen kirándulások alkalmával ritkán számíthatunk, de az aktuális látszat ellenére jót szokott tenni az osztályközösségnek ez néhány nap együttlét. Bár nem a legideálisabb úton-módon kovácsolódhat egységgé egy osztály az éves kirándulások alkalmával, de hé, a való élet nem szivárványszínű!
