Egy csomó lelkes gyerek, és persze ott vannak a szuper tanító nénik is, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy tanítványaik ne csak okosodjanak, hanem összetartó, egymást támogató vidám közösséggé is váljanak. Kemény, mindennapos munka ez, tele szeretettel, hiszen a tanítói munkának ez az egyik mozgatórugója. Legyen az egy pici falusi iskola, vagy egy nagyvárosi intézmény, mi mindenhol imádni való gyerekeket találtunk, akiket egytől-egyig nagyon klassz pedagógusok motiválnak. Nem kérdés, hogy bármelyik osztály érdemes a címre, és mindegyik megérdemelné a főnyereményt, ami egy 250 ezer forintos osztálykirándulásra fordítható összeg lesz, ám csak egy csapat nyerheti el ezt a díjat.
Itt szavazhattok március 29-ig, hogy végre megtaláljuk az ország kedvenc általános iskolai osztályt!
Lássuk, melyik 10 csapatra voksolhattok még egy hétig!
Bakonycsernyén Éva néni és a baglyos osztály várja izgatottan a végeredményt, miközben jobbnál jobb programokba vetik magukat mindennap. Náluk még tart a könyvgyűjtő akció, amelyeket beteg gyerekeknek adnak majd, hogy a kórházban jobban teljen az idő, miközben gőzerővel szervezik a húsvéti locsolkodó bulit is maguknak. És biztosan sokat játszótereznek, hiszen lassan igazi tavaszi idő van.
Budapesten a Janikovszky Éva általános iskola félénk elsősei remélhetőleg nem a kezüket tördelik, hanem továbbra is csak a ropikat, így osztva el az osztályban akár néhány szem finomságot is egymás között. Bízunk benne, hogy továbbra is zenét hallgatnak uzsonnaszünetben, és billegve mennek végig a folyosó csempéin, mert az is remek móka. És mostanra nekik az sem újdonság, hogy valaki idegen nyelven beszél, mert a gyerekek csodásak: bárkivel megértetik magukat, ez az egyik gyerekképesség, ami sajnos felnőttkorra elmúlik.
Debrecenben a negyedikesek továbbra is világraszóló tettekre képesek, mert van köztük bátor siklóernyős, tehetséges matematikus, rajzolóművész, csodahangú énekes, “történész”, színészi képességekkel megáldott gyerek, illetve halk szavú írózseni és egy érzékeny szociális munkás is. Ráadásul egy olyan közösséget alkotnak, ahol a tisztelet, az elfogadás és a szeretet alapvető része a hétköznapoknak.
Örkényben talán éppen most is lángos sül, és a környezetórát a piacon tartják. Vagy a klubszobára hasonlító osztályban ülnek a gyerekek, Gabi néni, Zsolti bácsi és az osztály külön is univerzumában, ahová befér még néhány állat is, hogy jobban érezze mindenki magát, meg persze legyen külön feladat is legyen : gondoskodni az élőlényekről.
Kalocsán talán éppen most is megtapsolnak egy feleletet, vagy éppen Ági néni töri a fejét azon, hogy a sok-sok ikerpár közül melyik kicsoda, hiszen annyira hasonlítanak, hogy néha még mindig fejtörést okoz neki felismernie a srácokat. A hatodikosok igazi csapatjátékosok, és nemcsak a sportpályán fognak össze, hanem a hétköznapokon is segítik egymást.
Pápán továbbra is gyűlnek az élet apró örömei a ládikóban, és zajlanak a boldogságórák. “A mi iskolánkban minden énekel. A csengő kezdi reggel, s az osztály ráfelel. Énekel a tábla, hogyha kréta szántja. Nálunk abból is muzsika fakad, ha nyikorog a pad…” – legalábbis így érzik a gyerekek, itt nincs teljesítménykényszer, nincs szorongás. Ebben az osztályban nemcsak az ötösnek, de a négyesnek is nagyon tudnak örülni.
És biztosan szorítanak a sikerért a Pető Intézet piciny harmadik osztályában is, ahol Janó csajozós, Virág pedig főfoglalkozású állatvédőnek készül. Gréta művész lesz, Szabi pedig – bár szűkszavú – már most igazi partiarc. Dius egy gyönyörű hercegnő, aki okos is, legalábbis így jellemzi őt Beatrix, aki szívesen beszélget bárkivel. A gyerekek sérülten, de szellemileg épen születtek, így ők is a normális általános iskolai tananyagot tanulják.
Öskün talán éppen kirándulnak a gyerekek Juti nénivel, vagy azon törik a fejüket, hogy melyik osztálytársuknak okozhatnának meglepetést. ha szünet van, akkor tuti, hogy az osztály egyik fele nem a földön jár, hanem a fák ágai között ül, ami nemcsak szuper játék, hanem fejlesztő gyakorlat is. És biztosan ma is örülnek, hogy még tart a suli, hiszen alig akarnak hazamenni, mikor eljön a délután négy óra.
A tiszavasvári gyerekek sokat sportolnak, és zajosan megünneplik egymás érmeit, ami nem kis dicsőség. Náluk lehet veszekedni, de mindent meg is lehet beszélni egymással, szomorkodásnak nincs helye, mert aki szomorú, azt bizony felvidítják az osztálytárasai azonnal. Egyébként soha nem unatkoznak, és nevetve mesélik, hogy a KRESZ-versenyen bizony eltévedtek a lányok.
A miskolci iskolások azt mondják, “azért vagyunk jó osztály, mert sokat nevetünk, vicceket mondunk mindennap”. Kati néni fel is írja az aranyköpéseket, félremondásokat, hogy mindig emlékezzenek a vicces dolgokra. Szülinapokon mindig hangosan felsorolják, hogy mit szeretnek az ünnepeltben, és arról is van véleményük, hogy mit rontanak el a felnőttek.
