Terhes, drogfüggő, és nemsokára anya lesz

Nem sok jóra számíthat egy drogfüggő várandós nő, ha elvonásban, rosszullét miatt beviszi a mentő, mivel gyakran a kórházból kivágják az utcára, hogy ez nem a nőgyógyászat, majd a nőgyógyászaton közlik vele, hogy ez nem a toxikológia, a toxikológián pedig azt mondják, hogy nincs mérgezése, és menjen az addiktológiára. Segítségnyújtás helyett többnyire azt tanácsolják neki vetesse el a gyermeket, vagy ha az már nem lehetséges, bírja ki a szenvedéseit.

A rendszer kényszeríti őket abortuszra

A drogfüggő terhes nőket az egészségügyi rendszer kétkedve, távolságtartóan kezeli, a Józan Babák Egyesület és a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (Mejok)  Józan Babák projektje viszont nekik segít. “Elsősorban abban támogatjuk a klienst, hogy minél több ismeret birtokában, felelős döntést tudjon hozni – mondja Mándi Bettina, segítő. – A Józan Babák erősen gyerekpárti társaság, de szerintük nem az ő reszortjuk megmondani a kliensnek, hogy mit akarjon.” “Elmagyarázzuk neki, hogy még ha nem is látja, akkor is van esélye a születendő gyermek megtartására – mondja Oberth József, a Mejok elnöke. – A legtöbb betérőnk azért menne abortuszra, mert nem hiszi, hogy egy terhességet végig tud csinálni, illetve szülés után haza tud menni a gyerekével. Ha elmondjuk neki, hogy miként vehet részt a várandósgondozásban, hol talál elfogadó szakembereket, esélye van bentlakásos intézménybe jutni, akkor általában nem az abortuszt választják.”

Oberth József, a Józan Babák és a Magyar Emberi Jogvédő Központ elnöke (Részlet a Karmák – Józan Babák kisfilmből)

Egyről a kettőre

A Józan Babák klienseit többnyire nem kell ösztönözni, hogy csökkentsék a szerhasználatot, hiszen az igazi céljuk ezen túlmutat: szülni szeretnének. Első lépésként a klienst megvizsgálja a projekt nőgyógyásza. “Vizsgálószékünk a saját ügyfélszolgálatunkon is van, csak egyelőre használati engedélyünk nincs rá. A lányokat ezért átvisszük a közeli rendelőjében dolgozó orvosunkhoz, aki már hét éve ugyanaz a férfi – mondja Mándi. – Megszervezzük, ha például kórházba kell mennie, és ott naponta tartjuk vele a kapcsolatot.”

A projektnek néhány kórházban, rendelőben megvannak az “emberei”. “Nem szabad kísérletezni, hogy valaki talán jó fej lesz egy ismeretlen  szakellátásban – mondják. – Előfordult, hogy egy lány olyan kórházba került, ahol folyamatosan küzdeni kellett, nehogy utcára tegyék. Bementünk, rájártunk az orvosok nyakára, mondtuk, hogy segítünk, ha mondjuk át kell vinni egy nőgyógyászhoz, védőnőhöz, és ehhez nincs kapacitásuk.”

Egy fuvar = egy gramm

A Józan Babák kliensei közt sok a prostituált, a prostituáltak közt pedig sok a szerhasználó, így a szexmunkások tarifái követik a mai kábítószer-árakat. “Nyilván a legolcsóbb a legnyerőbb drog – mondja Mándi. – Tudjuk, hogy a környékbeli lányok átálltak a designerekre, egyre ritkább a heroint vagy amfetamint használó kliens.”

A projekt dolgozói szerint a lányok sokszor annyit kérnek egy fuvarért, amennyi egy gramm cucc ára, és ahogy az előző cikkeinkből is kiderült: a herbál grammját már háromszáz-ötszáz forintért is megkapni.  A tarifa rémesen alacsony, húsz évvel ezelőtt még 1500-2000 forint volt egy menet a VIII. kerületi kocsisoron, abba pedig ne is menjünk bele, hogy az a pénz akkor (drogban számolva is) mennyivel többet ért.

Petra prostituáltként dolgozott Németországban, mikor megtudta, hogy 4 hónapos terhes. Szerhasználóként tudta, hogy segítséghez kell fordulnia. (Részlet a Karmák – Józan Babák kisfilmből)

Csak néz rá a páciensre, és vele együtt szorong…

“Hozzánk legtöbbször krízishelyzetben érkeznek a lányok – mondja Oberth. – Ez alatt azt érzem, hogy valaki bejön elvonásban, netán néhány napos józansággal a háta mögött, eközben gyermeket vár, talán hajléktalan is, mert régebb óta az utcán él, vagy a palija éppen késsel elkergette.”
Nem meglepő, ha egy ilyen páciens előtt félve áll az orvos is, főleg, ha a lány designeres.
2009, azaz a designerek térnyerése előtt még könnyebb volt kezelni a problémákat. “Bement egy lány, és azt mondta, hogy naponta szúrt kétszer vagy háromszor ennyi vagy annyi heroint, amfetamint. Megvolt a recept, hogy mit kell vele csinálni – magyarázza Oberth. – Most meg bemegy a kliens, és azt sem tudja elmondani, hogy mit használt és mennyit, csak azt tudni, hogy az ötödik hónapban jár, gondozatlan, és jó, ha van terheskönyve. Mit kezd ezzel egy orvos? Csak néz rá a páciensre, és vele együtt szorong. A hivatásával játszik, ha mellényúl.” A Józan Babák ilyenkor is képbe jöhet, ha a kliens hozzájárulásával információkat adhatnak az orvosnak, akár szerhasználatáról, akár egyébkénti egészségi állapotáról.

Na nehogymá’ az utcán!

Hajléktalan vagy opcionálisan az utcára kerülő droghasználó kliens esetén Oberthék segítenek bentlakásos intézményt keresni anyának és gyerekének. Állítják, hogy a legtöbb ügyfelük motivált és kellő támogatással alkalmas a gyereknevelésre, ezért megéri segíteni nekik, még ha nagy is a rizikófaktor.

“Van egy bejáratott helyünk, ahova küldhetjük őket, és ahol emberként bánnak velük – magyarázza Oberth. – Hosszas kérelmeket sem kell írnunk, ahogy például az anyaotthonokhoz szokás, és ahol másfél év is lehet a felvétel átfutása. Írunk egy e-mailt, telefonálunk, és akár napokon belül lehet menni, az ott dolgozók pedig nem törődnek vele, hogy anyagos volt az anya. ’De aranyos a baba!’, így kezdik, aztán úgy folytatják, ’hogy hívják, hány kiló?’ Egy szerhasználó lány általában nem ezt kapja, legtöbbször ő egy büdös drogos.”

“Az, hogy ebből az egészből sikerült kimásznom, főként az ő érdeme. Ha ez a baba nincs, én sem lennék itt” – vallja Petra, aki 4 hónapos terhesen kereste meg a Józan Babásokat (Részlet a Karmák – Józan Babák kisfilmből)

Néhány gyereket látunk felnőni

A designer drogokról nem tudni, hogy károsabb hatással vannak-e a magzatra, mint az alkohol vagy a klasszikus szerek, sőt Oberth megjegyzi, hogy ők még nem találkoztak olyan esettel, hogy designer hatására fejlődési rendellenességgel született volna gyerek. “Kutatás nincs, a gyerekek egyelőre egyben, rendben vannak, sőt elég pofás kisbabákról beszélünk – mondja Mándi. – Néhány gyereket látunk nőni, de hogy például a magatartásuk, a tanulási képességeik milyenek lesznek, azt még nem tudjuk, sőt ha rosszak lesznek, azt sem feltétlenül kenhetjük a drogokra.  Lehet környezeti hatás vagy máshonnan érkező egészségügyi probléma is.”

Legalább húszévnyi átfutás kéne, hogy eredményes kutatások készüljenek a designerek hatásairól, de a terepet nehezíti, hogy a szerek sűrűn cserélődnek (Kati, Zene, Herbál), és hogy hosszú évekig kéne szemmel tartani egy-egy gyermeket, amihez rengeteg pénz, idő és konzultáció szükségeltetik.

Garantált siker?

A Józan Babák (akárcsak a Nyírő Gyula Kórház drogambulanciája vagy a Megálló Csoport Alapítvány) kizárólag tizenhat év feletti klienseket láthat el, ám ez a szolgáltatás anonim, és a kliens életkorát sem kell ellenőrizni.

Magyarországon nincs még csak hasonló projekt sem, mint az övék, budapesti székhelyük miatt pedig bárhonnan is jelentkeznek az országból, jellemzően a fővárosban kötnek ki a lányok. “Felesleges köröket futnánk, ha megkeresnénk a megyei kórházat vagy bármilyen más intézményt – mondja Oberth. – Eleve úgy jelentkeznek, hogy már próbálkoztak családgondozóval, védőnővel.”
A helyiek sorsát viszont tovább tudják követni, mint a vidékről érkezőkét, vannak tíz évre visszanyúló kapcsolataik is, egyes gyerekek a szemük láttára nőttek fel.

“A klienseink 95-96%-a kerül ellátásba, tehát majdnem mindenki – mondja Oberth. – Évi néhány százalékuk esik ki, de ők nem addiktológiai, hanem eredendően pszichiátriai problémákkal küzdenek. Ez alapján elmondhatjuk, hogy sikerrel végezzük a munkánkat, amiben főként a jelentkező nők erős motivációjára, ’anyai ösztönére’ támaszkodhatunk.”