Gyerekként mindig sok izgalommal és kíváncsisággal vártuk az első becsengetést. Az egésznek volt egy különös, örömmel és feszültséggel vegyes hangulata: anyánk megvette az iskolakezdéshez az új ruhákat, az új tolltartót, az iskolatáskát (rosszabb esetben megörököltük ezeket valamelyik rokon gyerektől), és persze beszereztük az elmaradhatatlan kék iskolaköpenyt is, mert a tavalyit jócskán kinőttük a nyáron. Alig vártuk, hogy ezeket az új kincseket büszkén mutogathassuk egymásnak az osztályban, persze csak az után, hogy alaposan végigmértük, ki mennyit változott június óta…
Ez a semmi máshoz nem fogható hangulat még felnőttként is képes magával ragadni minket, amikor beköszönt az ősz, és titkon reménykedünk benne, hogy a saját gyerekeinknek ugyanilyen kellemes izgalommal telnek majd az első napok az iskolában. Persze ők már egészen más világban élnek, és fogalmuk sincs róla, mit jelentett akkor nekünk egy új cipő vagy az az iskolatáska, ami akkor annyira menőnek számított, és amire ma rá sem néznének a saját gyerekeink. Ők nem tudhatják azt sem, micsoda értéke volt akkoriban egy hibátlan, friss „szagos radírnak” vagy egy matricás rágónak, és nem rohannak a sarki ABC-be a szünetben azért, hogy 10 és 20 fillérrét tejport vegyenek, ami akkor az egyetlen elérhető édesség volt a zsebpénzünkhöz mérve. A legtöbben ezen kívül csak akkor jutottunk valami nyalánksághoz, ha reggel anyánk egy kis szelet Boci csokit becsempészett az alumínium elemózsiás dobozba (emlékszel a színére? Volt kék, lila, zöld és ezüst is, és ma már véletlenül sem pakolnám a tízórait ilyenbe a saját gyerekemnek).
Az iskolakezdési nosztalgiától hajtva nemrég szétnéztünk kicsit a padláson, és felkutattunk kisdiák éveink még megmaradt tárgyait, hogy újra átérezzük az szeptember eleji bizsergését, a gyerekévek édes ízért – no meg persze azért, hogy megmutogassuk a saját gyerekeinknek, milyenek is voltak a mi iskoláséveink. Íme néhány felejthetetlen emlékű tárgy azokból az időkből – reméljük, neked is örömet szerez, hogy újra látod ezeket!
